Jellegzetes színe és semmilyen más madáréhoz nem hasonlító csőre miatt összetéveszthetetlen. Kisszámú, de rendszeres fészkelő. Tradicionális költőhelyei a Kiskunsági szikes tavak, de az Alföld más területein és a Dunántúlon is fészkel. Állománya a csapadékviszonyok függvényében ingadozik. A szikesek rekonstrukciója, megfelelő kezelése hosszú távon biztosíthatja a hazai állomány fennmaradását. Mentett tojásokból több ízben neveltek fel gulipánokat zárt körülmények között, ezek túlélési esélyeiről a vadonban kevés információnk van. Színes jelölőgyűrűs egyedek megkerülései alapján a hazai madarak délnyugati irányba vonulnak el októberben és novemberben. Tavasszal márciusban érkezik vissza, a telet a mediterrán térségben és Afrikában töltik.

Élőhelye, költése:

Eurázsiában és Észak-Afrikában a tengerpartok és a kontinentális sós tavak mentén költ. Telepesen fészkel, rendszerint a vízhez közel, alacsony növényborítottságú területen. Szigeteken nagyobb biztonsággal költ. Halastavakon, ülepítőkön is megjelenik, ilyenkor fokozottan figyelemmel kell lenni ezek vízszintjének szabályozásakor. Fészke legtöbbször egy egyszerű talajmélyedés. Fészekalja általában 4 tojásból áll, melyből a fiókák 22-24 nap múlva kelnek ki. A fiókák fészekhagyók, a szülők vezetik és védelmezik őket, míg el nem érik röpképességüket 35-42 napos korukban. Csőre speciális táplálkozási módjukhoz idomult. A víz színén oldalirányú kaszáló mozdulatokat végez, eközben apró rovarokat, rákokat szűr ki a sekély vízből.