Gazdag mintázatú, rejtett életmódú, terjedőben lévő énekesmadárfajunk. Hazánkban először a múlt század első felében jelent meg költőfajként, azóta egyes országrészekben már gyakori fészkelőnek számít. Főként rovarokkal, pókokkal táplálkozik, de ősztől bogyókat, télen pedig apró magvakat fogyaszt. A hazai állomány rövidtávú vonuló, a telet a mediterráneumban tölti, de enyhe teleken áttelelő példányai is előfordulhatnak. Kora tavasszal érkezik vissza költőhelyére. Legtöbbször rejtve marad élőhelyén, de rövid, éles egytagú jelzőhangja messziről elárulja jelenlétét.

Élőhelye, költése:

Egész Európában honos. Észak- és Közép-Európában a fenyvesekben fészkel, Nyugat- és Dél-Európában leginkább a városi parkokban, puhafás erdőkben telepszik meg. Évente kétszer költ. A fészek építése a tojó feladata, melyet a talajhoz közel készít. Ehhez gallyakat, mohát használ fel, melyet szőrökkel bélel. Átlagos fészekalja 4-6 tojásból áll, melyeken a tojó egyedül kotlik. A hím eközben párját csak ritkán eteti. A fiókák táplálásában mindkét szülő egyaránt részt vesz.