A zárt erdők kivételével szinte mindenhol előfordul hazánkban. Az utóbbi évtizedekben urbanizálódott, egyre több egyedét lehet megfigyelni városi környezetben, ahol hangja és fészekrabló szokásai miatt a lakosság nagy része nem kedveli jelenlétét. Nyílt, mezőgazdasági területeken általánosan elterjedt, országos állománya lassú ütemben növekszik. A vadgazdálkodók többek közt a szarkát tartják felelősnek az apróvadállomány csökkenéséért. Elhagyott fészkét vércsék, kabasólymok és erdei fülesbaglyok is használják. Július 1. és február utolsó napja között vadászható. Állandó madár, de télen nagyobb csapatokat alkot és kóborol.

Élőhelye, költése:

Eurázsiában, Észak-Afrikában és Észak-Amerikában elterjedt faj. Nagyméretű fészkét magas fák ágrendszerébe, máskor alacsonyabb, de sűrű bozótosok megközelíthetetlen részein építi. Igazi mestere a fészeképítésnek, először egy nagy gallyfészket épít, melyre szúrós ágakból tetőt alakít ki. Az építményen csak szűk búvónyílásokat hagy. A fészek belsejét sárral tapasztja ki és puha anyagokkal béleli. Fészkét több éven keresztül használhatja, tavasszal kitatarozza. A tojó 5-9 tojást rak, melyeket 17-18 nap alatt kelt ki. A hím eközben a fészek közelében tartózkodik, őrzi és eteti a tojót, a fiókák táplálásában is részt vesz. A fiókák három hetes korukban elhagyják a fészket, de szüleik még ezután is gondoskodnak róluk. Mindenevő, a mindenkori táplálékkínálathoz alkalmazkodó madár. Étlapján általában a különféle rovarok dominálnak. Kisebb gerincesek és dögök mellett hulladékot is fogyaszt. Kis mennyiségben bogyókat, gyümölcsöket és gabonát is eszik.