Európában általánosan elterjedt faj. Az egyik leggyakoribb madarunk. Szinte minden élőhelyen megtelepszik, ahol fészkelésre alkalmas odút, vagy más üreget talál. Fiókáit többnyire hernyókkal és pókokkal eteti, melyet csigahéjjal egészít ki, ami a legfontosabb kálciumforrásuk. Télen magvakkal táplálkozik. A hideg hónapokban gyakori vendég a madáretetőnél. Megtelepedését odúk kihelyezésével, áttelelését pedig napraforgómag, szalonna vagy cinkegolyó kihelyezésével segíthetjük. Territoriális madár, a költőodút fajtársaival, a legnagyobb konkurenciát jelentő kék cinegékkel, és egyéb odúlakó énekesmadarakkal szemben is védelmezi. A hazai állomány állandó, de hidegebb teleken kisebb távolságokra kóborolhat.

Városokban, parkokban, kertekben, árterekben, erdőkben, gyümölcsösökben költ. Évente egy vagy két alkalommal fészkel. Természetes vagy mesterséges odúban egyaránt költ, de ezek hiányában máshol is képes megtalálni a költőhelyét. Előfordul, hogy postaládákban, kültéri lámpatestek buráiban, korlátok csövében is nevelhet utódokat. A fészek nagyon hasonló a kék cinege fészkéhez, melyet itt is a tojó épít. A fűszálakra, vékony gyökerekre moha kerül, amit szőrökkel bélel ki. 6-13 tojást rak, melyeken a tojó kotlik.