A hazánkban fészkelő hantmadár közeli rokona. A két faj hímjeit kis gyakorlattal könnyen felismerhetjük, de a tojó madarak igen hasonlóak sokszor nagyon nehéz elkülöníteni őket egymástól. Tipikus költőhelyein gyakori madárnak számít. Hazánkban eddig 12 előfordulása ismert. Főként rovarevő, egyik kedvelt elesége a hangya, de pókokat is fogyaszt. Leginkább a talajon szerzi meg táplálékát, röptében csak ritkán zsákmányol. Vonuló, a telet Afrika trópusi részén tölti.

Dél-Európában, Északnyugat-Afrikában és a Közel-Keleten található elterjedési területe. Hasonló élőhelyeket népesít be, mint az apácahantmadár. Kedveli a köves, sziklás, rövid füvű hegyoldalakat, de romoknál, vasúti töltéseknél, vagy félsivatagi környezetben is felbukkanhat. A fészek helyének kiválasztása és annak megépítése a tojó feladata. Rendszerint sziklaüregekbe, nagyobb kövek alá építkezik, a fészek felülről mindig védett helyen van. Fészekanyagként vékony növényi szálakat, gyökérdarabokat használ. Évente általában egy fészekaljat nevel. A tojásokon csak a tojó kotlik, a hím párja etetésében sem segít, a fiókákat viszont mindkét szülő táplálja.