Hazai állománya az 1970-es évek elejére összeomlott. Legfontosabb költőterületén – Nyugat­-Európában – megvalósított védelmi intézkedések eredményeként állománya megerősödött. Minden bizonnyal ennek hatására az 1990-es években újra megjelent Magyarországon, mint fészkelő madár. Az első párok a Dél-Dunántúlon ártéri erdőkben telepedtek meg. Azóta már a Kisalföldön és a Duna mentén is fészkel néhány pár. Az európai állomány részben vonuló, néhány példány nálunk telel.

Élőhelye, költése:

Világállományának legnagyobb része Nyugat-Európában él, de Észak-Afrikában is költ. Sík és hegyvidéki erdőkben is megtelepszik. Márciusban kezdi meg fészkének tatarozását. A fészek a barna kányáéhoz hasonló, ugyanúgy hulladékkal – pl. tejeszacskó, rongy- és papírdarabok stb. – díszített. Fészekalja 2-4 tojásból áll. A költési idő 30 nap körül alakul, a fiókák 7-8 hétig maradnak a fészekben. Változatos tápláléka dögökből, rágcsálókból, madárfiókákból, és különböző szerves hulladékokból áll.