A legbizalmasabb fecskefaj, kötődik az emberhez. A farka mélyen villás. Épületeken költ. Vonuló, az európai állomány a telet Afrikában tölti. Szinte minden repülő rovart képes elejteni, melyek nem túl nagy méretűek. Állománya meglehetősen ingadozó, amit leginkább a szélsőséges időjárás befolyásol. Sajnálatos módon az utóbbi évtizedek adatai a lassú, de folyamatos csökkenés irányába mutatnak. Mind a mai napig előfordul, hogy lakóházakról leverik a madarak fészkét, pedig deszkák – úgynevezett fecskepelenkák – felhelyezésével minimálisra csökkenthető a lepotyogó ürülékek által okozott kellemetlenség. Sárgyűjtő helyekkel és műfészkekkel segíthetjük a megtelepedését.

Élőhelye, költése:

Az egész északi féltekén elterjedt. Az ember által kialakított építmények teljesen megváltoztatták fészkelési szokását. Míg korábban barlangokban és sziklafalakon költött, addig ma már szinte kizárólag épületeken fészkel. Sárból és növényi részekből összetapasztott fészke felülről nyitott, melyet általában az épületek belső részeiben épít meg. Istállókban és tanyaépületeken telepszik meg a leghamarabb. A pár nélküli hímek gyakran ölik meg fajtársaik fiókáit, így próbálnak párba állni az elpusztított fészekalj tojójával. Az állatok közelségét kifejezetten preferálja, mivel ezek környezetében sok a táplálékául szolgáló légy és egyéb rovar. A fészket a két öreg madár közösen építi, melybe 4-6 tojás kerül, ezeken csak a tojó kotlik. Évente kétszer költhet.