A legnagyobb testű, országszetre gyakori nádiposzátánk. Méreténél fogva a számára megfelelő költőhelyekért csak fajtársaival kell versengenie, a többi rokon faj kisebb mérete miatt nem száll harcba vele a fészkelőterületekért. A fészekparazita kakukk egyik leggyakoribb gazdamadara a nádas területeken. Vonuló, afrikai telelőhelyeiről általában áprilisban érkezik vissza, szeptemberben pedig már el is indul déli irányba.

Élőhelye, költése:

Leginkább kedvelt költőhelyei a mocsarak, lápok szegélyzónái, melyek közvetlen közelében nyílt vízfelület található. A sűrű, homogén nádasok belsejét elkerüli, ebből kifolyólag nem igényli a nagy kiterjedésű állományokat. Sokszor előfordul, hogy a zavartabb csatornák néhány négyzetméteres nádfoltjaiban is megtelepszik, ellentétben a többi nádiposzátafajjal. Territoriális viselkedése nem olyan kifejezett, mint a rokon fajoknál. Évente két fészekaljat nevel, amely 4-6 tojásból áll. A fészket a tojó a nyílt vízfelszín közvetlen közelébe építi. A nádirigóknál gyakori jelenség a poligámia. Vízi rovarokkal, lepkék hernyóival, szitakötőkkel, pókokkal és apró halakkal táplálkozik. A vizes élőhelyek megóvásával hazai állományának fennmaradása biztosított.