Nagyszéksós-tó, Mórahalom

A Mórahalom határában fekvő Nagyszéksós-tó a Duna–Tisza köze egyik legjelentősebb szikes tava. A 19. századi leírások alapján egykor kiterjedt, nyílt vizű szikes tó volt, amely gazdag madárvilágnak biztosított élőhelyet. A 20. század vízrendezési munkái, a lecsapolás, a halgazdálkodás és a legeltetés megszűnése azonban alapvetően átalakították a területet. A tó fokozatosan elnádasodott, kiszáradt, és számos jellegzetes vízimadár-faj eltűnt a területről. 
A kedvezőtlen folyamatok megállítására 2007-ben nagyszabású élőhely-rekonstrukció indult. A beavatkozások célja a természetesebb vízjárás helyreállítása, a vízvisszatartás növelése és a nyílt vízfelületek újbóli kialakítása volt. A rehabilitáció egyik legfontosabb eleme a bivalylegeltetés visszaállítása lett: 2008 óta vízibivalyok gondoskodnak a sekély vizes élőhelyek, nádasok és mocsarak természetvédelmi kezeléséről. A legeltetés kezdetben 77 hektáron, később már több mint 100 hektáron zajlik. A bivalyok a hagyományos haszonállatoknál jóval hatékonyabban képesek kezelni a vízzel borított területeket, visszaszorítják a nádas és gyékény túlzott terjedését, nyílt vízfelületeket és változatos élőhely-szerkezetet alakítanak ki. 
Az élőhelykezelés eredményei látványosak voltak. A vízvisszatartás és a legeltetés hatására ismét megjelentek a nyílt vizekhez kötődő madárfajok, visszatértek a korábban eltűnt telepesen költő fajok, például a feketenyakú vöcsök és a fattyúszerkő, valamint újabb költőfajként megjelent a danka -és szerecsensirály is. Az utóbbi évtizedben az úszó növényzethez ragaszkodó madárfajok, mint a vöcskök és szerkők eltűntek, mivel mind a nád, mind a tündérrózsa eltűnt az intenzív legeltetés hatására. A tó visszaalakult a legkedvezőbb állapotú, időszakos vízállású szikes tóvá, amely az egyik legnagyobb gólyatöcs fészkelőhellyé vált, de megjelentek a szikes tavakhoz kötődő karakterfajok; a gulipán, a kis lile, a piroslábú cankó és hazánk legveszélyeztetettebb madara, a nagy goda is!
A területen eddig 224 madárfajt figyeltek meg, amelyek közül 84 faj bizonyítottan költött vagy költ jelenleg is. A Nagyszéksós-tó ma a Kiskunság egyik mintaterülete, ahol a vízvisszatartás, a természetközeli vízgazdálkodás és a hagyományos legeltetés együttesen biztosítják a szikes vizes élőhelyek hosszú távú fennmaradását, miközben a terület a természetjárók és madármegfigyelők számára is kiemelkedő értéket képvisel az utóbbi időszakban kiépített madármegfigyelő leseivel és a 2026 nyarán megnyíló látogatóközponttal, amelynek interaktív kiállítása a legmodernebb hazánkban.
Madártani érdekességek a múltból: fehérfarkú lilebíbic, ázsiai pettyeslile, kacagócsér költése 2024, terekcankó, laposcsőrű víztaposó