Az elmúlt 2 évben: 53 mérgezett sas.

A 29 parlagi sas, 23 rétisas és 1 szirti sas természetvédelmi értéke 52,5 millió Ft.

Közülük mindössze tíz példányt lehetett gyógyultan szabadon engedni, kettő még jelenleg is kezelés alatt áll. Az 53 példány nagy valószínűséggel 25 különböző mérgezéses eset során került kézre országszerte, így az ilyen esetek száma az elmúlt két évben sokszorozódott meg.

Az elmúlt 2 hónapban: 20 mérgezett sas.

A 9 parlagi sas és 11 rétisas (példányonként 1 millió Ft eszmei értékben) feltehetően 10 különböző eset során mérgeződött meg, amely közül 8 esetet szándékos mérgezés okozott.

Így az elmúlt két hónapban történt az eddig valaha regisztrált legnagyobb mértékű pusztulás.

A valós természetvédelmi kár ezen értékeknél jelentősen nagyobb, hiszen a tetemek nagy részéről sosem szereznek a szakemberek tudomást.

 

A 2008. március 5-i állapot szerint. Az aktuális számadatokról felvilágosítást ad:

Horváth Márton (MME, Tel: 30/525-40-71, Email: horvath.marton @ mme.hu)

Mennyire tekinthető ez a pusztulás jelentősnek?

Rendkívül jelentős, hiszen mindkét érintett faj fokozottan védett, országos állományuk az elmúlt évtizedek természetvédelmi erőfeszítéseinek hatására ugyan lassan emelkedett, de még mindig csak 85 pár a parlagi sas és 160 pár a rétisas esetében. Így például az elmúlt két évben mérgezetten megtalált 29 parlagi sas példány az ezen időszak egész európai uniós szaporulatának több mint 10%-a. Mivel a valós mérgezések okozta pusztulás ennél jelentősen nagyobb (hiszen a tetemek egy részét nem találjuk meg), illetve egyéb emberi eredetű veszélyforrások (pl. áramütés) is jelentősen tizedelik az állományt, beláthatjuk hogy a világviszonylatban egyedülálló kárpát-medencei populációt néhány év alatt a kipusztulás szélére sodorhatják ezek a közelmúltban elszaporodott értelmetlen bűncselekmények.

Emellett nagyon jelentős a nemzetközi felelősségünk is ezen ügyekben, hiszen számos európai ország sasa nálunk tölti a telet. Felelősségünk azért nagy, mert kollégáink kormányai és civil mozgalmai is rendkívül sok pénzt költenek határaikon belül ezen ragadozómadarak védelmére. Sajnos már több külföldön gyűrűzött sas lelte bizonyítottan nálunk halálát mérgezés miatt, így például szlovák parlagi-, vagy észt rétisasok.

Hogyan mérgeződnek meg a sasok?

A mérgezéseket minden megállapított esetben olyan növényvédőszerek okozták, amely típusok forgalomból történő kivonása vagy már megtörtént, vagy folyamatban van.

A sasmérgezéses esetek között egyelőre nincs arra utaló nyom, hogy bármikor is növényvédelmi célra nem megfelelően kihelyezett vegyszerek okozták volna véletlenül a pusztulást.

Az eddig felderített mérgezési források, néhány kivétellel, szándékosan emlős vagy madár ragadozók elpusztítására illegálisan elkészített csalik voltak.

Három esetben idült ólommérgezést állapítottak meg, amikor is a sasok meglőtt zsákmányt fogyasztottak, és a gyomrukban lerakódott ólomlövedékek okozták a mérgeződést. Egy további kivételnek számító esetben egy ismeretlen elkövető szándékosan fácánokat mérgezett meg, és a sasok és egerészölyvek másodlagosan mérgeződtek.

Ezek a mérgek az emberre is veszélyesek lehetnek?

Rendkívül veszélyesek. Ha valaki a mérgezéshez felhasznált csalihoz majd valamilyen élelmiszerhez hozzáér, vagy egy megmérgeződött állatot (pl. egy mérgezés miatt legyengült, de külsőre egészségesnek tűnő fácánt) elfogyaszt, az komoly, akár életveszélyes mérgezést is elszenvedhet.

Kik csinálják ezt, kiknek állhat ez érdekében?

Semmi biztosat nem állíthatunk, hiszen a legtöbb esetben jelenleg is folyik még a nyomozás.

Az elmúlt két év esetei közül egyben történt eddig vádemelés, amikor is a vád szerint egy jászsági gazdálkodó galambjait féltette a ragadozóktól, és ezért helyezett ki mérgezett csalétkeket és csapdákat.

A gyanúsítottak leggyakrabban az apróvad- vagy háziállat-állományukban a vadon élő ragadozók által okozott, vélt vagy valós kár elkerülése érdekében fordulnak ehhez az illegális eszközhöz. A célpontok a legtöbb esetben valószínűleg nem a sasok, hanem a rókák és a varjúfélék (amelyek legális eszközökkel gyéríthetők lennének), azonban a mérgezés nem szelektív, így gyakorlatilag bármely ragadozó, vagy dögevő életmódú állat, vagy szélsőséges esetben akár az ember is áldozatává válhat.

Mit kaphatnak a bűnösök?

Ha bebizonyosodik a szándékos mérgezés ténye, akkor az elkövető öt évig terjedő börtönbüntetésre, és az eset súlyosságától függően több millió forintos kártérítésre ítélhető.

Volt már, akit ilyen bűncselekményért felelősségre vontak?

Eddig egy ügy zárult le ítélettel, amikor is egy gazdát, aki a helytelen vegyszerhasználattal 115 daru pusztulását okozta, közel 15 millió Ft-os kártérítésre ítélték.

Több jelenlegi ügyben még nyomozás folyik, egy eset pedig már a bíróság előtt van.

Hogyan lehet a további mérgezések ellen küzdeni?

A Magyar Madártani Egyesület és a nemzeti parkok szakemberei a legveszélyeztetettebb területek folyamatos ellenőrzésével próbálják a lehető leghamarabb észlelni az egyes mérgezéses eseteket, és felszámolni a méreg-forrást. A beteg madarakat a szakemberek haladéktalanul specialista állatorvoshoz, illetve a begyűjtött tetemeket toxikológiai vizsgálatra szállítják.

Az intézkedéssel párhuzamosan a természetvédelmi szakemberek feljelentést tesznek, amelynek hatására a rendőrség kiterjedt nyomozásba kezd. Az estek hátterének feltárásában segítenek a növényvédelmi és a vadászati szervek is.

A jövőbeli esetek megelőzése csak úgy lehetséges, ha a mérgezések veszélyességéről széleskörű felvilágosító munka kezdődik, ha több bűnös elnyeri precedens értékű méltó büntetését, valamint ha a veszélyes szerek végleg eltűnnek, nemcsak az engedélyezett szerek listájáról, hanem a legeldugottabb raktárakból is.

Mit tegyen az, aki esetleg elpusztult vagy beteg ragadozómadarat talál?

Haladéktalanul értesítse a Magyar Madártani Egyesületet (30/525-40-71, mergezes@mme.hu), vagy a területileg illetékes nemzeti park igazgatóságot (elérhetőségüket ld. a www.nemzetipark.gov.hu weboldalon).