Búbos vöcsök
Podiceps cristatus
A Rakamaz határában található Nagy-Morotva és a hozzá kapcsolódó vízrendszer a Tisza bal parti hullámterének egyik legértékesebb, mintegy 80–100 hektáros morotvatava.
A terület az évtizedek során előrehaladott feliszapolódási fázisba került, aminek következtében dús hínárvegetáció, valamint kiterjedt nádasok, gyékényesek és sásosok alakultak ki. Ez a sűrű növényzet ideális fészkelő-, táplálkozó- és búvóhelyet biztosít a gazdag vízi- és mocsári madárvilág számára. A madártani források kiemelik a terület fontosságát a különböző récefélék, gémek és kócsagok, valamint a nádasokhoz kötődő énekesmadarak életében, amelyek mind a költési időszakban, mind az őszi és tavaszi vonulási szezonban tömegesen jelennek meg a nyílt vízfelületeken és a szegélyzónákban. Bár a morotva rendkívüli ökológiai potenciállal és komoly madárvédelmi jelentőséggel bír, jelenleg nem élvez országos szintű természetvédelmi oltalmat, így megóvása és a jövőbeli rehabilitációs munkálatok kulcsfontosságúak a helyi biodiverzitás fenntartásához.
Podiceps cristatus
Cygnus olor
Aythya nyroca
Chlidonias hybrida
Anser anser
Ardea cinerea
Ardea purpurea
Nycticorax nycticorax
Botaurus stellaris
Alcedo atthis
Microcarbo pygmaeus
Tachybaptus ruficollis
Phalacrocorax carbo
Egretta alba
Fulica atra
Anas platyrhynchos
A Debreceni Nagyerdő a Hajdúság egyik legjelentősebb erdőterülete. Idős, évszázados tölgyfái között nem csak madarakkal, hanem különleges rovarokkal és növényekkel is találkozhatunk.
A Hortobágyi halastavak Hajdú-Bihar megye legjelentősebb madarász-helyei közé tartoznak. A terület bővelkedik védett és fokozottan védett madárfajokban.