A sarki búvár Magyarország leggyakoribb búvárfaja, de ez azt jelenti, hogy szórványos átvonuló, főleg a Balatonon, a Dunán és a Tisza-tavon találkozhatunk magányos egyedeivel vagy kis csapataival.

Skóciától és Skandináviától egészen Ázsia északi részén keresztül Észak- Alaszkáig, mély vízű, halban gazdag tavakon fészkel. 

Bővebben

Megjelenését tekintve viszonylag nagy méretű, áramvonalas testű vízi madár, csőrük hosszú és erőteljes, kiváló bukó- és merülő képességei vannak, képes akár 30 méter mélységig is alámerülni.

Hazánkban valamivel ritkább az északi búvár ( Gavia stellata), amely hasonlít ugyan, de csőre vékonyabb, kissé felfelé hajló. Érdekes tény, hogy ugyanezen a bányatavon egy északi búvár jelent meg ősszel, de csak néhány napot időzött és tovább állt.

Ugyan a Kárpát-medencében átvonulás és telelés alatt megtalálja a számítását ez a szép madárfaj, de a búvárokat is fenyegeti az élőhelyvesztés; tűnnek el a fészkelőhelyei és a tengerek túlhalászata ugyanolyan veszélyes a búvárfajok, mint más tengeri madárfajok számára is. 

Tokody Béla