A kilátogatók megismerkedhettek a terület fontos jellemzőivel, a védett növényekkel, a tipikus homokpusztai fajok tulajdonságaival és utunk célfajával az év emlősével, a közönséges ürgével (Spermophilus citellus).

A martinkai Nagylegelő (Fotó: Szabó Tünde)

Utunk során a sok egyenesszárnyú között találkoztunk nem kevés endemikus sisakos sáskával (Acrida hungarica), gyurgyalaggal (Merops apiaster), frissen kirepült tövisszúró gébicsekkel (Lanius collurio) és az őket etető szüleikkel, előkerült egy kerecsensólyom (Falco cherrug) is és a terület egyik karakterfaja, a homoki gyík (Podarcis taurica) is megmutatta magát.

Sisakos sáska (Fotó: Gyuris Ferenc)

A csapat több tagja még nem látott ürgét, de ezt a hiányosságot hamarosan pótoltuk. Csöndes spektíves megfigyelésünk során egyre-másra bukkantak fel körülöttünk az ürgék.

Ürgeles (Fotó: Szabó Tünde)

Ürge figyel a hőségben (Fotó: Koczka András)

Homoki gyík (Fotó: Koczka András)

Némi árnyékban történő tízóraizást és a szakmai gyakornokok tájékoztatóját követően közös erővel, láncba rendeződve átfésültük a területet és megszámoltuk a lakott ürgelyukakat. Terepi programunk fő célja ugyanis a martinkai kis ürgepopuláció nagyságának becslése volt. A gyűjtött herpetológiai adatok az MME kétéltűs-hüllős adatbázisába (www.herpterkep.mme.hu) az ürgés adatok pedig a Földművelésügyii Minisztérium Vadonleső honlapjára (www.vadonleso.hu) kerülnek feltöltésre.

Lakott ürgejáratok számlálása (Fotó: Szabó Tünde)

Visszafelé sétálva is sok madarat és más élőlényt vettünk szemügyre a már igencsak felforrósodott délelőtti pusztában.

Köszönöm a résztvevők állományfelmérésben nyújtott segítségét és a szakmai gyakornokok terepen tartott tájékoztatóit és a képeket Gyuris Ferencnek és Szabó Tündének.

Ürgefelmérők a legelőn (Fotó: Szabó Tünde)

Koczka András

Területi Iroda vezető

Magyar Madártani és Természetvédelmi Egyesület/BirdLife Hungary