Az Okawango-delta környékét elhagyva a Zambézi-folyót követve haladt északra. A folyó árterétől keletre, egy kicsit magasabb térszínen tölti most napjait. A környék homokos talaja miatt az esős évszak elmúltával nem sok felszíni víz marad, ezért nemigen vannak erre utak és települések. A tájat a szalakóták megszokott élőhelyéhez mérten fákkal tarkított pusztaság jellemzi, kisebb-nagyobb medencékkel, melyek az esős évszakban megtelnek.

"Hadnagy" a Zambézi folyó mellett (Katt a képre az interaktív térképhez).

„Hadnagyon” kívül jelenleg további két jeladós madarunk helyzetéről kapunk aktívan információt. „Eleven” útját már tavaly is követhettük, őt az Apaj környéki pusztákra várjuk vissza. „Éganya” nevű madarunk pedig már a Dunántúlra terjeszkedő kis populáció tagja.

Tegnap „Elevenről” és „Éganyáról” is kaptunk néhány kevésbé pontos jelet, miszerint ők is elindultak. Reméljük hamarosan pontosabb információ is érkezik, ami már felkerül majd a térképre. Előzetes információink szerint „Eleven” már Mozambikban jár.

"Hadnagy" költőhelye két héttel ezelőtt (Fotó: Szűcs Péter). 

Eddigi jeladós madaraink többsége március közepén kezdte meg vonulását, „Hadnagy” kicsit korábban, már március legelején elindult.

A Zambézi-folyó (Fotó: Gerard Brown). 

Az első szalakóták érkezése április végén várható hazánkban, a vonulás azonban egészen május végéig is eltarthat, hiszen tavaly „Artúr” nevű madarunk május 21-én érkezett, míg „Eleven” május 30-án ért haza.

Szalakótavédelmi programunk a Bükki Nemzeti Park és a Kiskunsági Nemzeti Park közreműködésével valósul meg. 

Göcző Gabriella