Harkályfelmérés a Visegrádi-hegységben
Szakosztályunk az elmúlt években kiemelt hangsúlyt fektetett Magyarország legritkább harkálya, a fehérhátú fakopáncs országos felmérésre. Amellett, hogy ritka, veszélyeztetett fajról van szó, a természetes szerkezetű erdők fontos indikátorfaja is, így állományainak monitorozása kiemelt feladat. A folyamatos adatgyűjtés ellenére maradtak még olyan régiók, ahol nem sikerült megnyugtatóan tisztáznunk a faj helyzetét. Az idei évben ezeknek a térségeknek a felmérését tűztük ki célul. Ezek jórészt a Dunántúlon található helyszínek, ahol az izoláció és az intenzív erdőgazdálkodás miatt csak nagyon kicsi populációk maradhattak fent.
Március első hétvégéjén a Visegrádi-hegységet látogattuk meg, ahol bár nem volt ismert fehérhátú fakopáncs állomány, az elmúlt évekből származó két megfigyelési adat mégis bizakodásra adott okot. Célunk az volt, hogy az alkalmas élőhelyeket (elsősorban az idős, holtfában gazdag erdőket) minél nagyobb területen bejárjuk, és ezekben keressük a fehérhátú fakopáncsot. A felmérés törzsgárdáját az Ifjúsági Tagozat lelkes csapata adta, a terepi segítséget pedig a Duna-Ipoly Nemzeti Park Igazgatóság helyi kollégái szolgáltatták.
Péntek este izgalmas előadást hallhattunk a Harkályvédelmi Szakosztály fehérhátú fakopáncs felméréséről és annak eredményeiről, valamint bemutatásra kerültek a felmérési módszerek, praktikák. Ezt követően a Duna-Ipoly Nemzeti Park Igazgatóság kollégái bemutatták a területet, és a legalkalmasabb élőhelyek elhelyezkedését. Az megfelelő ismeretanyaggal felvértezve szombat reggel kezdetét vette a terepi munka, a közel 30 fős társaságnak köszönhetően, 2-3 fős csapatokba szerveződve, a térséget egymás közt felosztva igen nagy területet sikerült bejárnunk.
Az időjárás nem volt kegyes hozzánk, ám a harkályok ennek ellenére is aktívak voltak. Sajnos fehérhátú fakopáncs nem került elő, ám minden más itt előforduló harkályfajról gyűjtöttünk adatokat, illetve számos egyéb erdei madárfaj megfigyeléseit is rögzítettük. Az adatsorok a MAP adatbázist is gazdagították, illetve a Duna-Ipoly Nemzeti Park Igazgatóság számára is átadásra kerültek, így minden bizonnyal jól hasznosulhatnak a mindennapi természetvédelmi munkák során. A fárasztó terepi program után bőséges vacsora várt a csapatra, illetve Novák Adrián tájegységvezető érdekes előadását hallhattuk a svájci jeladós farkas Budapest környéki mozgásáról.
Ismét hasznos, jó hangulatú programon vehettünk részt. Amellett, hogy mindenki jól érezte magát és baráti-, szakmai kapcsolatok épülhettek, fontos adatokat is gyűjtöttünk. A fehérhátú fakopáncs hiánya a területen sajnos arra enged következtetni, hogy a hegységben nincsen jelentős állománya a fajnak. Ez is felhívja arra a figyelmet, hogy a földrajzilag elszigetelődött dunántúli állományok rendkívül sérülékenyek, védelmük kiemelt feladat.
Köszönjük az óriási segítséget és a részvételt a Duna-Ipoly Nemzeti Park Igazgatóság kollégáinak és az MME Ifjúsági Tagozat csapatának!
