Bevezetés a madárvonulás témájába
A vonulás képessége nagyon sok állatcsoportnál kialakult. Az ízeltlábúak közül ismert különböző lepkék és rákok vándorlása, a gerincesek számos képviselőjének (például különféle halak, teknősök, emlősök) vonulása a szárazföldön, a levegőben és az óceánokban is. Legismertebb talán a denevérek, a gnúk, különböző szarvasok és a bálnák évi szezonális mozgása. A vonulás szó hallatán mégis a legtöbb embernek a madarak jutnak eszébe, ehhez a csoporthoz kötődik legszorosabban ez a fogalom.
Miért vonulnak a madarak?
A Földön élő több mint 9000 madárfaj mintegy kétharmada vonul, bolygónk összes madárvonulási útvonalán mintegy 50 milliárd példány változtatja a helyét. Mivel a táplálék mennyisége és hozzáférhetősége nemcsak a magasabb szélességi öveken, hanem a trópusokon is változik, sok faj ott is vonuló. Legáltalánosabban azt mondhatjuk, hogy a vonulás olyan periodikusan ismétlődő, a fészkelőterületről a telelőterületre (és vissza) irányuló, szabályozott mozgás, amely lehetővé teszi, hogy a változó környezeti feltételeknek megfelelően túléljen, illetve szaporodjon az adott élőlény.
Madárvonulási stratégiák
A vonulásnak különböző szempontok szerint sok altípusát lehet megkülönböztetni. Ezek között a határok nem élesek, és egy fajra akár több is jellemző lehet közülük. Földrajzi területenként, populációnként, esetleg kor- és ivarcsoportonként is különbözhetnek a vonulási stratégiák.