Tartsunk legeltethető állatfajokat!
A külterjes, legeltető állattartásnak jelentős természetvédelmi értéke, szerepe van. Az állattartásból származó szerves trágyával történő tápanyagutánpótlás a talajegészség, talajélet szempontjából kulcsfontosságú. Az egészséges talaj egy valódi életközösség földigilisztákkal, férgekkel, bogarakkal, hangyákkal, talajban fészkelő méhekkel, kisemlősökkel, amelyekre alapulva felépülhetnek a táplálékhálózatok.
A gyepek hasznosításában is fontos szerepet játszik a legelő állatállomány, hiszen a kaszáláshoz képest a legeltetés messze természetesebb folyamat, amelyhez az életközösség is könnyebben alkalmazkodik, ezért a legelők élővilága jellemzően gazdagabb, mint a kaszálóké. Általánosságban elmondható, hogy a magyarországi klíma- és talajviszonyok sok helyen kedveznek a beerdősülésnek, ezért legeltetés vagy kaszálás nélkül nem maradhatnak és a múltban sem maradhattak fent a gyepterületek. Mielőtt az ember hasznosítani kezdte volna a füves területeket, a nagy testű növényevők (mint például a háziasított szarvasmarha őse, az őstulok) tartották fenn a gyepeket, evolúciós léptékben ezért a gyepek élővilága alkalmazkodott a legeléshez. Míg a kaszálás egy adott időpillanatban, nagyobb területet egyszerre érintő drasztikus változás, addig a legeltetés egy időben és térben is elnyújtottabb folyamat, amihez könnyebb alkalmazkodni. Az egyes legelő állatfajok legelési szokásai és az általuk kedvelt növényfajok különböznek, de általánosságban igaz, hogy a legelő állatok válogatnak: a nehezen emészthető, szúrós vagy mérgező növényeket pl. a legtöbb állatfaj nem legeli le. A le nem legelt kórókat, sarjadó cserjéket a madarak mellett pókok, lepkék, bogarak és egyéb ízeltlábúak is használják táplálkozó- és élőhelyül. A legeltetett területeken a kaszálókhoz képest változatosabb a vegetáció, ebből következően az állatvilág is.
Legelő bivalyok
A legelő állatok által elhullajtott trágya fontos eleme a legelőkön zajló életnek, számos állat-, növény és gombafaj kötődik az állatok által használt területekhez. A trágyafogyasztó gerinctelenek olyan rovarevő madárfajok számára jelentenek táplálékot, mint a búbos pacsirta, a barázdabillegető vagy a citromsármány. A lebontást és a talajéletet serkentő mikroorganizmusok és meg nem emésztett magvak is vannak a trágyában, amik a legelők diverzitását nagyban tudják segíteni. Az állattartók által alkalmazott rendszeres féregtelenítő kezelések állategészségügyi szempontból indokoltak, ugyanakkor a gyógyszermaradékot tartalmazó ürülék a legelő állatvilága és talajlakó élőlényei számára is méreg. Természetvédelmi szempontból ezért ügyelni kell arra, hogy legalább 3 hét teljen el az utolsó kezelés és az állatok legelőre hajtása között.
A legelő állatok ürülékéhez számos állatfaj kötődik