Érkezésünkkor sokan várakoztak már az igen csípős reggelen, ugyanis fent a hegyekben -4 fok volt hajnalban. Később azért nagyon szép kellemes, tavaszias időnk lett. Első fajunk szinte azonnal a hőn áhított fehérhátú fakopáncs lett a parkoló feletti hajtűkanyarban, ahol egy idősebb tölgyes állományú erdőfoltban foglalt revírt egy pár. A tojó madarat sokszor láttuk körberepülni a tölgyesben és többször dobolt is. Később egyik dobolófáján sikerült lencsevégre is kapni a legritkább harkályfajunkat, Frekot Erika jóvoltából káprázatos felvételek készültek róla. A faj a középhegységi öreg erdők legritkább harkályfaja, hazánkban csak az idős állományú erdőkben költ. A fehérhátú fakopáncsot figyelve egy szép hím citromsármányt is megpillantottunk az út menti szedresben, valamint két sárgafejű királyka is a közelünkbe jött, így mindenki meg tudta figyelni Európa legkisebb énekesmadarat is. Később egy holló is tiszteletét tette felettünk.

A kék kereszt turistaúton haladva már messziről hallottunk több zöld és hamvas küllőt, jellegzetes kiáltásuk messzire elhallatszik. A Nagy-Vasfazék-völgyébe érve egyre közelebbről hallottunk egy hím hamvas küllőt, amely sokat repkedett közelünkben, de csak nagyon kis időre sikerült kiülve megfigyelnünk. Pár száz méterrel feljebb egy kis fakopáncsot is láttunk a turistaútról, hangjára lettünk figyelmesek. Útközben sok helyen szóltak már a kék galambok, amely a hazai öreg bükkösök odúlakó galambfaja, igen korán kezdi meg a fészkelést, már február végén elfoglalja költőodúját, amely legtöbbször a fekete harkályok által a korábbi években ácsolt odú.

Innen az Inóczi-bánya felé folytattuk az utunkat. Az erdei énekesmadarak közül csuszkákat, kék- és széncinkéket, valamint mindkét hazai fakuszfajt, a hegyi és rövidkarmú fakuszt is sikerült megfigyelnünk útközben. Utóbbiak éneke nagyban segítette a két faj egymástól való elkülönítését.

Következő állomásunk a magas-taxi körzet volt, ahol az elhagyatott turista háznál picit letáboroztunk és Frekot Erika mesélt a Börzsöny-hegység geológiájáról és a hegység vulkanikus eredetéről. A magas-taxi rét menti lucfenyvesben közben énekeltek a fenyvescinkék, a sárgafejű királykák, átrepülőben sok csíz és néhány meggyvágó színesítette a fajlistát. Innen pár száz métert Nagy-Hideg-hegy irányába haladva, a Börzsöny egyik legféltettebb természeti értékét, a fokozottan védett uráli baglyot sikerült megpillantanunk a turistaút mellett, többször pihenő- és vadászó helyet váltott míg a teleszkópokon keresztül figyeltük tisztes távolságból. Ottlétünk alatt sokszor kémlelte a maga alatti avartakarót rágcsálókat fürkészve. Amikor egy-egy turistacsapat elhaladt mellette, hangtalanul arrébb repült, mitsem törődve az erdőjárókkal, akik persze észre sem vették. A páratlan megfigyelés hatása alatt indultunk el visszafelé, még egyszer áthaladtunk a fenyves elegyes erdőrészleten, ahol a fenyőcsúcsokat kémlelve egy vándorsólymot szúrt ki magasban körözve tagtársunk,  Szalisznyó Krisztina.

Érdemes tavasszal az erdei élőhelyeket is felkeresni madarászcélból, ilyenkor még nem lombosak a fák, a hakályfajok igen aktívan szólnak és jellegzetesen dobolnak a revírjükben, valamint az erdei énekesmadarak is könnyebben megfigyelhetők. Helyi csoportunk legemlékezetesebb börzsönyi madarásztúráját ejtettük meg Bajor Zoltánnal, a helyi csoportunk elnökével, valamint számos tagtársunkkal. Szinte minden résztvevő számára hozott új fajt a kirándulás, nem beszélve arról, hogy ilyen nehezen megfigyelhető, ritka zárterdei madárfajokat még tapasztalt madarászok sem látnak ilyen jó megfigyelési körülmények között egyetlen napon.

Köszönjük szépen a rendelkezésünkre bocsájtott fényképeket Frekot Erikának és a túravezetőknek a felejthetetlen madarászélményeket.

Fehérhátú fakopáncs (Fotó: Frekot Erika)

Hamvas küllő (Fotó: Frekot Erika)

Uráli bagoly (Fotó: Frekot Erika)

Sárgafejű királyka (Fotó: Frekot Erika)