A Nyugat-Norvégiában fészkelők kivételével a világállomány hosszútávú vonuló, ősszel Európa, Afrika, Amerika, Dél- és Délkelet-Ázsia, Ausztrália és Új-Zéland tengerpartjait keresi fel.

Tengeri, tengermelléki fészkelőként és vonulóként a kontinensek belső területein, így Magyarországon is csak kis számban és szórványosan fordul elő a vizes élőhelyeken, hazánkban elsősorban a nagy természetes tavaknál és a halastócsapolásokon.

A klasszikus partimadaras helyeken többnyire sajnos csak nagy távolságból, teleszkóppal láthatjuk a kőforgatókat is. Pedig a tengeri fajoknál - melyek egyedeinek többsége, különösen az azévi fiatalok, még soha nem láttak embert - gyakori, hogy a madarak táplálkozás során akár egy méternél is jóval közelebb jönnek hozzánk vagy engednek minket ilyen közel magukhoz.

Van azonban néhány olyan vonulóhely hazánkban is, ahol akár testközelből csodálhatjuk meg a különösen szelíd kőforgatókat – például a Balaton parti kövezésén, sétányain és mólóin. Utóbbiak közül a balatonfenyvesi móló legkülső része kínál idén különösen jó megfigyelési lehetőséget, ahol a madarak nemcsak a hullámtörő kövein keresgélnek, de rendszeresen meglátogatják a horgászokat is, ahol az etetőanyagos zacskókba is képesek belekukkantani némi potya kaja reményében.

Kőforgatók a balatonfenyvesi móló végénél az egyik horgászállásnál keresgélnek

A kőforgatók közelségét a sétálók és a horgászok is örömmel fogadják, itt az utóbbiak egyike egy etetőanyag-golyót kínál fel az egyik madárnak (Fotók: Orbán Zoltán)

Úgyhogy ha az elkövetkező hetekben valaki a Balaton déli partja közelében jár, vagy ide tervez kirándulást, érdemes kilátogatni a fenyvesi móló végére, mert a kőforgatók jó eséllyel még ott lesznek.

Írta: Orbán Zoltán