Zúzmara hullik a faágról egy cinke lába nyomán, varjak károgása hangzik a fák felett, a mókus diót csen a madáretetőből. Közeledtünkre egy fekete rigó figyelmeztető kiáltással ugrik a sűrűbe.

Téli erdő (Fotó: Potyó Imre)

Az erdő fagyos talaján sem áll meg az élet: milliónyi, szabad szemmel nehezen megfigyelhető parány ilyenkor is munkálkodik a szerves anyagok lebontásán. Megfelelő felszereléssel, kitartással és ügyességgel láthatóvá válik a jégkristályok e csodálatos világa is. Ez az alig milliméter nagyságú aranysárga gömböc az ugróvillások (Collembola) csoportjába tartozik, elhalt növényi részekkel és gombafonalakkal táplálkozik.

Sminthurinus aureus (Fotó: Potyó Imre)

További fotókért kattints a képre!

Ezek a lények a hidegre nem érzékenyek, ha nagyon keményre fordul az idő akár meg is fagyhatnak, aztán amikor felmelegszik, felolvadnak, és újra munkához látnak, elengedhetetlen szerepet játszva a talajképzésben. Az előbbi villásgömböc rokona, ez a hosszúcsápú ugróvillás éppen egy több milliméter magas jégfal megmászásán fáradozik.

Orchesella flavescens (Fotó: Potyó Imre)

Egy további fotóért kattints a képre!

De ha nem nagyítóval és profi fotós felszereléssel indulunk kirándulni, akkor se keseredjünk el, mert sötét színével és egy millimétert meghaladó méretével ez a – szintén az ugróvillások közé tartozó – „gleccserbolha” már egy kevésbé felszerelt kiránduló számára is könnyedén észrevehető a havon.

"Gleccserbolha" (Fotó: Potyó Imre)

Induljunk útnak bárhogy, a téli táj minden nagyításban rengeteg szépséget tartogat. Reméljük, a havas kezdés és gyors olvadás után lesz még hó az idén! Kellemes téli barangolást kívánunk!

Jégvilág (Fotó: Potyó Imre)

Írta: Dr. Benedek Veronika