Valóban, nem az az állat, amely csak úgy felbukkan elhagyatott házak romos kerítésein, mint a fali gyík, vagy gyanakodva les bennünket valamely hegyvidékünk bokros erdőszegélyén, mint ahogy azt a zöld gyík teszi. A homoki gyík sem elhanyagolt gyártelepeken, sem a megszokott turistaösvényeken nem fog felbukkanni. És bár elterjedésének nagy része a Balkánra esik, mégis van benne valami, ami a hungarikumnak is tekinthető. A Nagy Alföld alacsonyra legelt homokpusztáin érzi magát a legjobban, ott, ahol egykor hatalmas szürke csordák vagy sok ezres rackanyájak legeltek. Ez a gyík hazánkból azt a tájat találta meg élőhelyének, amelyet a leginkább magyar tájnak szoktunk tartani. De vajon mi állhat a „választása” mögött, és mit lehet tudni erről a különös gyíkról?

Elterjedése Európában és itthon

A homoki gyík dél-kelet európai elterjedésű hüllő. A magyarországi populációk elszigetelődtek a fő elterjedési területtől. Tőlünk délre a Balkán-félszigetet, illetve egyes görög szigeteket, kelet felé az alsó Duna mentét, a Fekete-tengert övező síkságokat, illetve a Krím-félszigetet népesíti be. Megtalálható még a Boszporusz kisázsiai oldalán is. Ezen belül 3 formáját tartják számon: a nálunk is előforduló törzsalakot (Podarcis tauricus tauricus), valamint 2 alfaját: a P. t. ionicus (Lehrs, 1902) Albániában, Északnyugat-Görögországban és a Jón-szigeteken fordul elő; a P. t. thasopulae (Kattinger, 1942) az Égei-tengeri Thasopulos szigetén honos. Magyarországon szigetszerűen az Alföld homokpusztagyepein fordul elő. A Pesti-síkságtól kezdve a Duna-Tisza közének szinte minden homokhátán megtalálható, ahol természetes gyepek fennmaradtak. Legészakibb előfordulása a bátorligeti legelő a Nyírségben. A Dunától nyugatra egyedül a Pákozd melletti rétekről jegyezték fel, de a populáció fennmaradását évtizedek óta nem sikerül igazolni, valószínűbb, hogy téves adatról van szó.

A homoki gyík európai és hazai elterjedése

(az Európai Herpetológiai Atlasz, valamint az Országos Kétéltű- és Hüllőtérképezés adatai alapján).

Élénkzöld hát, csipkézett szegélyek

Bár vannak, akik vitatnák elsőbbségét a zöld gyíkkal szemben, a homoki gyík talán a legszebb, egzotikus színezetű gyíkfajunk. Testhossza mindössze 6-8 cm, a farka viszont a testhossz kétszeresét is elérheti. A hímek hátának közepén világoszöld sáv fut végig, amely a nászidőszakban élénkebb, később sötétebbé válik. A zöld sávot mindkét oldalon egy-egy barna, a szélein csipkézett, a testoldal felső részét is magában foglaló sáv határolja. A barna sávok nem egyenletesen barnák, hanem sötétebb és világosabb pettyekből, foltokból állnak össze. Mindkét barna sáv közepén, a hát oldalsó pereme mentén, fut egy vajsárga vagy krémszínű, ugyancsak hullámos vagy csipkézett szélű csík. A testoldal hashoz közeli felén fekete-(piszkos)fehér, márványos vagy pettyekből álló minta látható. Hasuk nászidőszakban narancsszínű, oldaluk alsó részén kék pettyek is megjelennek.

A hímek hasa nászidőszakban élénk narancsszínűre vált. A képen megfigyelhetőek a hímekre jellemző combpórusok is. (Fotó: Halpern Bálint)

A nőstények mintázata nagyon hasonló, de a barna sávok és a világos csíkok jóval kevésbé csipkézettek, a pettyek és foltok kevésbé kontrasztosak, emiatt lényegesen egyszerűbbnek, fakóbbnak tűnnek. A zöld sáv is kevésbé élénk, gyakran barnába vagy bézsbe hajló. Hasuk csontfehér. A fiatal egyedekről gyakran hiányzik a zöld, hátközepi sáv. Egyes helyeken a kifejlett zöld gyík (Lacerta viridis) nőstényeinek mintázata emlékeztet a homoki gyíkéra, ezért sokan annak is nézik őket. Az élőhely és a méret azonban többnyire elárulja, melyikkel van dolgunk. A zöld gyík jóval nagyobb és robosztusabb, mint a homoki gyík, bár kétségtelen, a homoki legelőkön a kettő előfordulhat egymás közelében. Az alföldi homokon kívül azonban a homoki gyíkkal nem találkozhatunk.

Élőhely, életmód, táplálkozás

A homoki gyík a nyílt homokpusztagyepeken él. Az alacsony gyepen kívül nem igényel más növényzetet, bár ha menekülnie kell, hasznát veszi a mélyebben fekvő térszínek fű- és kákazsombékjainak, és az azok alá fúrt rágcsálójáratoknak. Gyakran találkozhatunk vele a nyílt homokon is. Mivel sokkal inkább a növényzet szerkeze, mint fajösszetéte számít neki, erősen degradált növénytársulásokban is előfordul, ha azokban alacsony vagy ritka a növényzet. Éppen ezért a túllegeltetett gyepeken vagy a frissen felhagyott, újra füvesedő szántókon is találkozhatunk vele. A hazai vizsgálatok alapján pont a növényzet szerkezete alapján osztja fel élőhelyét az üde réteket kedvelő fürge gyíkkal (Lacerta agilis) és a dúsabb, száraz füvű, cserjékkel tarkított réteken gyakoribb zöld gyíkkal. Dél-Európában a magyarországinál változatosabb élőhelyeken fordul elő. Bár a Podarcis-genuszba sorolt gyíkokat hívják „faligyíkoknak” is, (az angol neve „balkáni faligyík”), a homoki gyík falra nemigen mászik.

A homoki gyík élőhelye a homokhátakat borító alacsony füvű homoki gyep, amely az alacsonyabb térszínek üde gyepjeivel váltogatja egymást. 

(Fotó: Babocsay Gergely)

Nappal aktív. Jól bírja a magas hőmérsékletet, még a meleg nyári napokon is szinte egész nap a felszínen mozog, leszámítva a legforróbb koradélutáni órákat. Megijesztve gyorsan menekül. Tudatosan megcéloz egy számára ismert üreget – általában rágcsálójáratot –, amelyben villámgyorsan eltűnik. Ha elvéti a lyuk bejáratát, néha visszafordul a támadó felé, hogy a rejtekhelyet újból megpróbálja megtalálni. Ilyenkor az is megtörténhet, hogy átfut a lábunk között. Sokszor cikk-cakkban fut, ami feltételezhetően a ragadozó „lerázását” szolgálja, másrészt így mintegy a területet pásztázva keresi meg a megcélzott búvóhely nyílását.

A fűben igen nehéz észrevenni. Pettyei és csipkés mintája szinte észrevehetetlenek a fűszálak közötti napfény- és árnyékfoltok apró mozaikjában.

(Fotó: Babocsay Gergely)

Apró gerinctelenekkel táplálkozik, amelyeket portyázva keres. Amikor nem aktív, földalatti üregekbe húzódik vissza. Az október végén kezdődő téli hibernációból március elején-közepén jön elő, a párzás áprilisban kezdődik. A nőstények 2-6 tojást raknak fűcsomók, zsombékok alá. A rendkívül apró termetű fiatalok július végétől kelnek ki. A homoki gyíkot sok ragadozó fogyasztja. Elsősorban a gyepen portyázó ragadozómadarak ejtik zsákmányul, de a róka és a borz is megeszi, ha el tudja csípni, vagy kiássa üregéből. Fontos tápláléka lehet a rákosi viperának is.

Sok gyík, így a homoki gyík hímje is párzáskor szájával fogva tartja a nőstényt. (Fotó: Wenner Bálint)

Fiatal egyedek mintázata hasonlít a felnőttekéhez, de a zöld sáv hiányzik a hátukon. (Fotó: Sos Tibor)

Természetvédelem

A homoki gyík élőhelyét alkotó nyílt homokpusztagyepeket a múltban beszántották vagy a homok megkötése érdekében fekete fenyővel és akáccal túlnyomórészt beerdősítettek. Sok helyen csak apró, nadrágszíjparcella formában megmaradt gyepeken találkozhatunk egy-egy példánnyal. Ezek az összezsugorodott populációk hamarosan el fognak tűnni. A nagyobb megmaradt élőhelyeit is a cserjésedés, illetve a terjeszkedő özönnövényfajok, mint az akác, az ezüstfa, a selyemkóró vagy a magas és a kanadai aranyvessző veszélyeztetik. Élőhelyeit a cross-motorozás, és a quadozás is rombolja. Újabban a felfutó homokbányászat, és az azok nyomán felerősödő bányatóstrand-turizmus az, ami további jelentős homoki gyepeket pusztít el. Ezt a fajt is csak megmaradt élőhelyeinek tervszerű és jól átgondolt megőrzésével és kezelésével tarthatjuk meg a jövő nemzedékei számára. A Berni Egyezmény II. függelékébe tartozik. Magyarországon – mint minden hüllő és kétéltű – védett. Természetvédelmi értéke: 50.000 Ft.

Az MME Kétéltű- és Hüllővédelmi Szakosztálya az Országos Kétéltű- és Hüllőtérképezés honlapján, illetve az okostelefonokon működő Kétéltű- és hüllőtérképezés alkalmazáson keresztül vár minden fényképes észlelést erről a szép gyíkról.

A homoki gyíkról készült további képek ide kattintva tekinthetők meg. 

Írta: Babocsay Gergely