A támadékony és fájdalmas szúrású, családokban élő darazsak nem tudnak beköltözni ezekbe a szűk járatokba, tehát a méhecskehotel/darázsgarázs nem vonzza oda ezeket!

Ugyanakkor a beköltöző, szelíd, nem támadékony magányos darazsak akár még a méheknél is hasznosabbnak tekinthetőek, mivel a felnőttek alapvetően beporzók, míg a lárváik számára vadásznak (pl. hernyókat gyűjtenek).

MIT LÁTHATUNK ITT?

A méhecskehotelek (régebbi nevükön darázsgarázsok) lakói a magányos méhek és darazsak közül kerülnek ki. Ezek a néhány milliméterestől a poszméh méretig előforduló, szelíd, nem támadékony fajok partfalak, fák, talaj lyukaiba falazzák utódaikat. Jelenlétük nagyon fontos a lakott területeken is, mivel faj- és méretgazdagságuk alapvető fontosságú a változatos virágméretű növényfajok beporzásában, amit a házi méhek egymagukban nem tudnak elvégezni.

[Mi a különbség a méhecske hotel és a darázsgarázs között? Gyakorlatilag semmi. Az eszköz a több mint tíz évvel ezelőtti bemutatásakor kapta a szándékosan figyelemfelhívó darázsgarázs nevet, mert magyar nyelven a méhgarázs kimondva könnyen érthető mélygarázsnak, ami felesleges félreértésekhez vezethetett volna. Időközben megszületett a méhecske hotel elnevezés, ami szakmailag azért pontosabb megnevezés, mert ezekbe - a természetes földfali költőhelyekhez hasonlóan – főleg méhek (ezen belül is az Osmia nembe tartozó kőműves méhek) képviselői költöznek be.]

A látvány-méhecskehotel annyiban különbözik a hagyományos eszközöktől, hogy a rovarok itt olyan üveg kémcsövekbe költözhetnek be, melyek betekintést kínálnak az egyébként nem látható bölcsőkamrák világába.

Látvány-méhecskehotel 2016. április 27-én a felhalmozott táplálékra

ragasztott petével, …

… 2016. augusztus 8-án a bebábozódás előtt álló nagy lárvával, ...

... 2016. augusztus 22-én immáron bebábozódva, ...

... végül több mint fél évvel később, 2017. március 15-én, amint a frissen kikelt méh

éppen átrágja magát a lárvabölcsőt lezáró első sárdugón

(Fotók: Orbán Zoltán).