A rétisasról további információkat a Magyarország Madarai oldalon olvashat.

Folyók, mocsarak, halastavak, csatornák környékét kedveli, hagyományosan természet-közeli öreg erdőkben fészkel. Költése újabban megfigyelhető alföldi környezetben ültetvényszerű erdőkben, kis facsoportokon, magányos fákon is.

Táplálékát főként halak, mocsári teknős, vízimadarak teszik ki, de dögevő hajlama miatt étrendje ennél sokkal gazdagabb.

Magyarországi fészkelő állománya az 1970-es évek végére alig több mint tíz fészkelő párra csökkent. A visszaesés oka növényvédőszerek használata, szándékos és nem szándékos mérgezés–zavarás volt. Ezen tényezők – legalább részleges– megszűnésével az állomány a ’90-es évektől kezdve gyarapodni kezdett. 2017-ben a rétisas költőállományát több mint 300 párra becsülték.

A rétisas telelőállománya jóval nagyobb, mint a költőállomány, minthogy télen az Északról érkező madarak is hazánkban tartózkodnak. A Magyar Madártani és Természetvédelmi Egyesület által 2018. januárjában szervezett számlálás során 753-766  rétisast figyeltek meg a programban részt vevők.

A fajt leginkább érintő veszélyeztető tényezők: fészkelési időszakban (december 1-től július 30.) történő zavarás, mérgezés, fészkelésre alkalmas helyek eltűnése, áramütés középfeszültségű vezetékek oszlopain.

Hazánkban a rétisas gyakorlati védelmét és monitoringját a nemzeti park igazgatóságok munkatársai, a Magyar Madártani és Természetvédelmi Egyesület és más civil szerveztek önkéntesei, illetve szervezetekhez nem köthető önkéntesek végzik.