A világ egyik legjelentősebb madártani hagyományával rendelkező Magyarország minden évben jól szerepel az országok közötti játékos versenyben, idén a három kategóriából kettőben is hazánk lett a nyertes:  

- rendezvényhelyszínek száma

1. Magyarország (123 helyszín)
2. Hollandia (120 helyszín)
3. Lengyelország (112 helyszín)

- résztvevők száma

1. Magyarország (3.919 fő)
2. Svájc (3.695 fő)
3. Fehéroroszország (2.219 fő)

- látott madarak száma

1. Finnország (1.285.000)
2. Svédország (980.000)
3. Magyarország (479.054)

A leggyakoribb három madárfaj hazánkban idén a seregély, a dankasirály és a tőkés réce volt. A legérdekesebb megfigyelés talán az MME Komárom-Esztergom Megyei Helyi Csoport Naszály, Ferencmajori-halastavak helyszínéről érkezett. Itt a rendezvényt megelőző két napban három ázsiai kóborló vándorfüzikét gyűrűztek, majd ezek közül szombaton és vasárnap is láttak egy példányt. A legtöbb megfigyelési helyszín Pest megyében, a legtöbb résztvevő Fejér megyében volt, a legtöbb madarat pedig Hajdú-Bihar megyében látták.

A madármegfigyelés mellett a rendezvényhelyszíneink több mint felén ...

... bemutató madárgyűrűzéssel is vártuk az érdeklődőket - a képen hím barkós cinege

látható (Fotók: Orbán Zoltán).

A rendezvény kísérő eseményeként az MME szóvivője a fővárosból az 55 km távolságra lévő Farmosi Madárgyűrűző Állomásra futott, hogy ezzel is felhívja a figyelmet a vonuló madarak elképesztő teljesítményére.

A madarakkal kapcsolatos kommunikációban az egyik leggyakoribb, legkedveltebb adat a vonulás során megtett napi kilométerekre vonatkozik. Csakhogy szinte lehetetlen elképzelnünk, beleélnünk magunkat abba a teljesítménybe, ami ahhoz kell, hogy egy, a vonulási zsírtartalékkal is csak alig húsz gramm körüli molnárfecske vagy foltos nádiposzáta napi 1000 km-t is képes legyen repülni és ezt a sebességet két-három napig is leszállás nélkül tartani! Egy másik faj, a nálunk is gyakori, alig veréb méretű hantmadár egyik alfaja Észak-Kelet-Kanadából Nyugat-Európán át vonul Afrika Szaharától délre húzódó térségéig. Eközben a leszállás, pihenés, táplálkozás esélye nélkül kénytelen átrepülni az Atlani-óceánt, ami legalább 3.000-3.800 km folyamatos repülési távolságot jelent.

Ehhez képest a szóvivő az alig 55,7 km-t 8 óra 40 perc alatt tette meg

(igaz, hogy közel 50 évesen, alig több mint egy éves futómúlttal a háta mögött,

másfél év alatt leadott 26 kg és 2.280 km-nyi futóedzés árán,

és 6,5 kg-os futóhátizsákkal - fotó: Patkós Gábor).

Ez igen-igen szerény 6,6 km/h-s átlagot jelent (az elmúlt hétvégén zajló Spartathlon

ultramaraton győztese, a litván Aleksandr Sorokin emberfeletti 11,2 km/h-s

átlagsebességgel futva, 22 órás idővel teljesítette a 246,8 km-es távot,

melynek szintideje egyébként 36 óra).

A három említett faj esetében, a napi ezer km-es táv megtételéhez szükséges

42 km/h-s átlagot figyelembe véve, ennyi idő alatt ezek a madarak

Közép-Szerbiáig jutottak volna!

A vonuló madarak és a védelmükért munkálkodó madarászok előtt egyaránt tisztelgő futás célja a figyelemfelhívás volt és lesz a jövőben is. Ha az emberiség szándékosan vagy felelőtlenül rongálja a madarak élőhelyét, húzza meg a puska ravaszát, a madarak elképesztő teljesítményét teszi semmissé pillanatok alatt.

Köszönjük a sok-sok érdeklődőnek, aki részvételével, adataival vagy figyelmével megtisztelte az Európai Madármegfigyelő Napok hazai és nemzetközi rendezvénysorozatát! Külön köszönet illeti az MME önkénteseit, helyi csoportjait és munkatársait a szervezésért és az érdeklődők vendégül látásáért! Találkozzunk jövőre, az év hátralévő hónapjai helyi csoport rendezvényein, illetve november 25-én, a Tatai Vadlúd Sokadalmon!

Vásony Petra – Orbán Zoltán