Ezeket a pontos információkat annak köszönhetjük, hogy a Magyar Madártani és Természetvédelmi Egyesület (MME) munkatársai hatvan fehér gólyára szereltek műholdas jeladót az elmúlt öt évben. Sokatmondó adat, mely egyben a madarakra leselkedő rengeteg természetes és civilizációs veszélyre is felhívja a figyelmet, hogy ezek közül jelenleg kevesebb mint tíz adó aktív - azaz az eszközök esetleges meghibásodásának esélyét is figyelembe véve már csak mintegy 20%-uk lehet életben.

A műholdas követésnek köszönhetően néhány év alatt többet tudtunk meg a faj vonulási és telelési viselkedéséről, mint az ezt megelőző több mint száz év hagyományos (az adatgyűjtéshez a madár ismételt kézbevételét igénylő) gyűrűzésével:

• Kiderült, hogy a fiatal fehér gólyák az ivarérés évei alatt gyakran haza se jönnek, a nyarat Kis-Ázsia térségében töltik.
• De fény derült a talán legkorábban, már februárban hazatérő gólyánk titkára is: „Báró” gyorsaságának oka, hogy Afrika helyett csak Izraelig vonul.
• A GPS adatokból tudjuk, hogy az egyes példányok telelőhely-választása akár évenként változhat.
• Idén ősszel azt is láthattuk, hogy a délre tartó vonulást hosszabb időre is megszakíthatják olyan kedvező események, mint például egy kialakuló sáskajárás a Szahara déli, Száhel-övezetében.
• Azt is megtudtuk, hogy a hazai állomány fő telelőterülete Csádban és Szudánban van. Ugyanakkor elképesztő azzal szembesülni, hogy a kötöttségek nem korlátozta madarak akár úgy is dönthetnek, hogy folytatják útjukat, és az afrikai kontinens legdélebbi térségeiig repülnek, ahonnan visszatérve több mint 20000 km-t repülnek fél év alatt.

A múlt héten két jeladós fehér gólya pusztulására, és ennek okaira is fény derült, ismételten jelezve, hogy milyen veszélyek fenyegetik mind az itthon telelés kockázatát felvállaló, mind a vonuló példányokat:

• A „Január” nevű áttelelő madár múlt csütörtökön pusztult el, tetemét a Fővárosi Állat- és Növénykertben Dr. Sós Endre vezető állatorvos vizsgálta meg. Az elhullás oka a madár emésztőrendszerében a táplálékállatok szőréből és egyéb emészthetetlen részeiből képződő „bezoár” okozta gyulladás és elzáródás volt, melynek kialakulása valószínűleg a főként kisrágcsálókból álló táplálkozásra vezethető vissza. A gólyák messze túlnyomó többségének egyébként az ilyen emészthetetlen táplálék-összetevők nem okoznak gondot, ezektől napi többszöri köpeteléssel probléma nélkül megszabadulnak.
  
  Annak ellenére, hogy az áttelelés rendkívül kockázatos döntés, az itthon maradó gólyák rendkívül jól bírták a telet az elmúlt években és a mostani kemény fagyok idején is. Többségük gond (és az alapvetően szükségtelen emberi segítség) nélkül vészeli át a fagyos hónapokat, a „Januáréhoz” hasonló elhullásról eddig nem is volt hazai adatunk.
• Egyik leghíresebb jeladós fehér gólyánk, az időjárás-jelentésekben is bemutatott „Veca” pedig Afrikában került bajba. Adója január 9-e óta ugyan arról a helyről sugározta a jeleket, amiből a pusztulására lehetett következtetni. A madarászok nemzetközi közösségének köszönhetően alig néhány nap alatt sikerült megszervezni, hogy valaki Zambiában ellenőrizze a GPS koordinátákat. Így derült ki, hogy „Veca” valószínűleg orvvadászat áldozata lett.