Összesen 36 fő vett részt a programon, melynek célja az év kétéltűje, a mocsári béka, valamint a helyi herpetofauna többi képviselőinek megfigyelése volt. Délelőtt az Ócsai Madárvárta előtt gyülekeztünk, majd innen autóval a Selyemréti Tanösvényhez utaztunk, ahol a 4 órás túra kezdetét vette.

"In situ" békafotózás tárgysátorral

A kellemes, napos, kora őszies időben nem kellett sokat várnunk az első mocsári béka megtalálásáig, ezt követően pedig lépten-nyomon békákra bukkantunk. A mocsári békák mellett szép számmal fordultak elő erdei békák is, ami lehetővé tette, hogy megfigyeljük a két igencsak hasonló megjelenésű faj közti alig észrevehető alaktani különbségeket.

Mocsári béka

Nagy örömünkre még elevenszülő gyíkokat is találtunk. Ez a hűvös, nedves élőhelyekhez kötődő, fokozottan védett gyíkfaj Ócsa környékén még gyakorinak számít.

Elevenszülő gyík, regenerált farokkal

A Selyemréti Tanösvény bejárása után visszatértünk a Madárvártához, ahol a bográcsban már főtt a gulyásleves. Míg az ebédre vártunk, megtekinthettük a Madárvárta körüli vizes élőhelyeket, ahonnan a gyerekek örömére néhány vízisikló is előkerült. Ezt követően bepillantást nyerhettünk a madárgyűrűzés rejtelmeibe is.

Békafotózás kézből

A délután folyamán Mizsei Edvárdtól és Halpern Bálinttól hallgathattunk meg egy képes élménybeszámolót Marokkóról és az ott megrendezett Viperabiológiai Konferenciáról.

A program megítélésünk szerint jól sikerült, amit a résztvevők visszajelzései és az észlelt fajok és egyedek száma is alátámasztott, ezért tavasszal mindenképp megismételjük!

Szöveg és fotók: Balogh Diána