A túra során a madarak nyugalmának zavartalansága a legfontosabb szempont. Mivel a sasok, az ölyvek és a többi faj hozzászokott az agrárterületen mozgó és dolgozó mezőgazdasági munkagépekhez, valamint a területen zajló vadászatok jövés-menéséhez, a földutakon közlekedő egyel több terepjáró nem tűnik fel nekik, nem zavarja őket. A túrák ráadásul a madarak védelméhez is hozzájárulnak, hiszen a rendszeres terepbejárások lehetőséget adnak a beteg vagy sérült állatok felfedezéséhez, a szükséges védelmi intézkedések meghozatalához.

A telelőhely egyik fontos pontja ez az éjszakázóerdő, ahonnan hajnalhasadáskor több mint 20 sas húz ki a környező vadászterületekre.

Az egyik első kérdés, ami a kora reggeli indulást követően óhatatlanul felmerül az emberben, miközben a Land-Rover ablakán kitekintve akár öt-hat faj tucatnyi egyedét látja nyüzsögni a tájban, hogy miért pont itt gyülekezik és mit eszik ez a rengeteg ragadozó madár? A válasz szó szerint a lábunk alatt látható a tarlókon.

A terület vonzerejét a változatos, mozaikos környezet jelenti, ahol kisebb facsoportok tarkítják a gyepeket, szántókat, tarlókat és amint később látni fogjuk, a sas telelőhelyen itatók is vannak, ami az ilyen aszályos őszökön különösen fontos az állatok számára.

Amikor kiszállunk a terepjáróból egy kis távcsövezésre, vessünk egy pillantást a még nem felszántott tarlók talajára, ahol hektárszám az alábbi látványban lehet részünk. 

Az idei száraz, csapadékmentes időjárás kedvezett a kisrágcsálóknak, melyek a belvíztől meg nem tizedelve szinte korlátlanul tudtak szaporodni a területen. Az állomány nagyságáról nemcsak a négyzetméterenként akár tucatnyi "pocoklyuk", de az autó előtt a föld- és közutakon átszaladó kisrágcsálók is árulkodnak.

Még ennél is meghökkentőbbek azok a hatalmas, akár 1,2 m átmérőjű és térdmagasságú földkupacok, melyek első pillantásra vakondtúrásoknak tűnnek. Pedig ezek nem a rovarevő ásómester, hanem ősszel szupercsaládokat alkotó rágcsálók - güzüegerek - építményei. A szorgalmas kis állatok (innen ered a mondás, hogy "Dolgozik, mint a güzü") egy-egy ilyen téli magraktárba akár fél zsáknyi magot, elsősorban gyommagvakat hordanak. Nem véletlen, hogy a parasztemberek még néhány évtizede is "betakarították" ezeket, hogy ingyen takarmányhoz jussanak a háztáji baromfiudvar lakói számára.