2012.09.30
Tápió-vidéki Helyi Csoport

Peledömping a kókai odútakarító túrán

Az ősz az odútakarítás fő időszaka, ezért is hirdette meg ismét az MME Tápió-vidéki Helyi Csoportja a szokásos, munkával egybekötött odúnéző túráját Kókára. Nem voltunk sokan, de azoknak, akik eljöttek, remek élményben volt részük a nyarat idézően meleg szombati napon, mivel a kókai odúk többsége ősszel sem üres − rengeteg kisemlős használja ezeket ilyentájt a téli álom előtti átmeneti szállásnak.

 

A kirándulás során a településen és környékén nagy területre kihelyezett, sok százas kókai odútelep mintegy harminc odúját ellenőriztük és ezek mintegy fele lakott volt. Mivel a költési szezon két hónapja véget ért, a lakók nem madarak − rájuk csak a nyárról hátramaradt fészkek emlékeztettek −, hanem kisrágcsálók voltak. Ezek a pirinyó emlősök az odúlakó madarakhoz hasonlóan használják védett pihenő- és szaporodóhelyül a természetes és mesterséges odúkat. A két állatcsoport viselkedése közti hasonlóságnak ezzel még nincs vége, ugyanis az odúlakó kisemlősök is építenek fészket, részben a saját kényelmük, részben pedig az itt világra hozott utódok védelme érdekében.

Azokat az odúkat, melyeknek nem volt emlős "albérlője", a megszokottak szerint kitakarítottuk: az elhasználódott fészekanyagot és a törmeléket kikapartuk, kiöntöttük; az emlősök által lakottakat csak akkor, ha az állatok nem voltak benne.



Kertész László, az MME Tápió-vidéki Helyi Csoportjának vezetője (jobbra)

köszönti és tájékoztatja a vendégeket.


A kirándulás során nem csak az állatokra koncentráltunk. Főleg a gyerekeknek jelentett

nagy élményt a találkozás a területen rendkívül bő termést hozó kökénnyel, ...


... különösen akkor, amikor megkóstolták a fagy által még meg nem "csípett"

gyümölcs ilyenkor még fanyar ízével.


Az odúk ellenőrzése őserdei környezetben zajlott, mivel egy száraz patakmederben

haladtunk (ennek hangulatát is jól visszaadja a cikkvégi videó).


A 8 éves Lutischán Attila még ilyen körülmények között is megoldotta, hogy

− menet közben
− rajzon örökítse meg a látottakat, hallottakat. 


A túra abszolút favoritjai az egyébként ritkán látható odúlakó kisemlősök voltak.

Közülük leggyakoribb a legkisebb mogyorós pele volt. A kb. 30 ellenőrzött

odú majd' mindegyikében ezek laktak, gyakran több állat is.


A megjelenésüknek köszönhető "cukiság-jópofaság" faktort tovább növelte

szelídségük, az, hogy az odúkból ránk másztak, ...
Mogyorós pele (Fotó: Orbán Zoltán).
... illetve nem menekültek el. Ennek köszönhetően ...


... szó szerint centiméterekről lehetett megcsodálni őket (Fotók: Orbán Zoltán).


Ilyen szelídek voltak ...


... a mogyorós pelék (Fotók: Zlatnik Attila).


A kókai odútelep-túrák igazi emlőstani szenzációval is

szolgálnak, ugyanis a területen jelentős számban él

egy jóval ritkább faj is, ...


... a Zorró-maszkos erdei pele. Az éjszaka aktív állatok különösen a túra elején voltak

álomittasak, ez az erdei pele is majdnem visszaaludt az alkalmi pihenőhelynek

tekintett cipősarkon.


Igazi meglepetést okozott egy harmadik faj megjelenése is az egyik odúban.


Az erdei egerek "hivatalosan" talajlakók, ennek ellenére

azonban ügyesen másznak is, így ez az állat ..


... beköltözött, és fészket épített az egyik odúban.


Ennek a kisrágcsáló-csoportnak is hatalmas, kidülledő, az éjszakai

látást segítő szeme van.


A túra során több mókust is láttunk (Fotók: Orbán Zoltán).