"Naga"

A hím a Botswana keleti területén lévő telelőhelyéről március 22-én mozdult el először, de az északkeleti irányba megtett, alig 200 km-es, Zimbabwét érintő „ugrást” követően visszafordult, és szinte a kiindulási pontig repült. Innen csak 28-án indult tovább, rögtön több mint 500 km-t repülve, és azóta is tartja az északkeleti irányt.

Április 1-éig közel 1.500 km-t tett meg, majd két napra felfüggesztette a vonulást, a mozgásmintázat alapján – hasonlóan az őszi vonulás során tapasztaltakhoz – valószínűleg megállt táplálkozni egy kedvező zsákmánysűrűségű területen Tanzániában. Április 4-én ismét megindult és újabb közel 1.000 km megtétele után, immáron Szomáliában újabb, több napos pihenőt iktatott be április 7-12. között.

A Naga-t április 13-án elérő zivatarzóna és a szélviszonyok alakulása

(falcoproject.eu).

Az időjárási adatok alapján ekkor egy heves zivatarzóna érte el a táplálkozóterületet erős déli oldalszéllel. Valószínűleg ez késztette elindulásra, mert az előző napon ismét mozgásba lendült és újabb 200 km-t repült még mindig a szárazföld felett, immáron belépve az Afrika szarvaként ismert területre, alig 25 km-re az Indiai-óceántól. Jelenlegi tartózkodási helye szinte méterre pontosan az őszi vonuláskor megtett útvonalra esik.

"Pangti"

A két tojó madár közül az első április 4-én mozdult el a télen megszokott, a Dél-Afrikai Köztársaságban, Johannesburgtól nyugatra lévő telelőterületéről, ahol hetek óta egy 10 km sugarú körön belül mozgott. Innen április 8-áig mintegy 500 km-t repült északkeleti irányba, majd megállt pihenni és április 13-án is ezen a helyen tartózkodott, miközben napi elmozdulása még a 10 km-t sem érte el.

"Wokha"

A másik tojó egyelőre nem mutat hajlandóságot a tavaszi vonulás megkezdésére, és továbbra is a január 23-án elért telelőterületen, a Dél-Afrika Köztársaságban, Harrismith település közelében tartózkodik. Az elmúlt közel három hónap alatt Wokha itt egy 20 km sugarú körön belül mozgott.

Nem szeretnénk a dolgok elébe menni, de Wokha esetében a jelek nagyon szűk körből érkeznek, ezért arra is fel kell készülnünk, hogy a madár esetleg elpusztult. A következő beszámolónkra valószínűleg már biztosat tudunk.

Mi következtethető ki a madarak eddigi mozgásából?

Az eddig tapasztaltak illeszkednek abba az általánosnak tekinthető mintázatba, mely szerint először a hímek indulnak el a költőterületre, hogy oda megérkezve legyen idejük megfelelő kondícióba kerülni és a legjobb fészkelőhelyeket elfoglalva várni a tojókat, melyek megérkezését követően indulhat a tavasz következő nagy kihívása, az udvarlás és a párválasztás.

Reméljük, hogy madaraink továbbra is kitartanak, hiszen ha sikerül átvészelniük a tavaszi vonulási viszontagságokat, akkor újabb tudománytörténeti információk birtokába jutva egyértelmű bizonyítékokat szerezhetünk az amuri vércsék általunk esetleg eddig nem ismert költőterületeiről és mozgásmintájukról a szaporodási, fiókanevelési időszakban.

Folyatása következik …

Orbán Zoltán