Legkönnyebben és legnagyobb számban a néhány méter magasságban a bokrok és a nádas sűrűjében mozgó kistestű énekeseket tudjuk (függönyhálóval) befogni és jelölni, egy-egy vonulási csomópontra települt madárgyűrűző táborban naponta akár ezernél is több kerülhet a hálókba.

A nagytestű, magasan repülő vagy vízi madarakat legjobb esetben is csak fiókakorban van esélyünk megjelölni a fészekben, bár utóbbiak fészekhagyó fiókáit ilyenkor sem egyszerű. Ezért annak ellenére, hogy napjainkban már egyre szélesebb körben alkalmazunk néhány éve még elképzelhetetlen műhold adós technológiát is a viselkedés- és vonuláskutatásban, nagyon fontos, hogy folyamatosan fejlesszük a nehezen, ezért kis számban kézre keríthető madarak befogási módszereit.