Európában 1990-ben indult egy színesgyűrűzési-program azzal a céllal, hogy többet tudjunk meg ennek a keleti betelepülőnek a kóborlási, telelési viselkedéséről. A színes jelölés keretében régiónként különböző színű, távcsővel messziről beazonosítható, leolvasható műanyag gyűrűket kapnak a madarak. Ezzel párhuzamosan Európa-szerte, különösen a telelőterületeken rengeteg madarász kezdte el keresni és figyeli a színes gyűrűs sirályokat, főleg a "szerecseneket".

Rétszilason az 1950-es, a közeli Soponyán pedig az 1990-es évek eleje óta gyűrűznek rendszeresen sirályokat is, eleinte és többnyire dankasirályokat, majd 1991 és 1995-től az itt is megtelepülő szerecsensirályokat. A hazai és nyugat-európai madarászok kitüntetett figyelmének köszönhető az alábbi térképeken bemutatott nagyszámú megfigyelés, ami a jelölt madarak számához képest kimagaslóan jó eredmény, különösen a szerecsensirályok esetében.

A Rétszilason (1.390 példány) és Soponyán (101 példány) gyűrűzött szerecsensirályok visszafogási adatai 2010-ig (475 példány, 3.120 eset) az MME központi irodájában működő Madárgyűrűzési Központ adatai alapján.

A Rétszilason (20.918 példány) és Soponyán (1.025 példány) gyűrűzött dankasirályok visszafogási adatai 2010-ig (272 példány, 390 eset) az MME központi irodájában működő Madárgyűrűzési Központ adatai alapján.

Ezeket a tudományos elemzéseket is lehetővé tevő adatokat sokkal többen ismerik a világon, mint azt a június-júliusban zajló fiókabefogó és -gyűrűző terepi munkát, ami lehetővé teszi a madarak védelmét alapvetően segítő kóborlási és telelési viselkedés, a fő útvonalak és telelőterületek megismerését. Beszámolónkkal ezt a hiányt szeretnénk pótolni, bemutatva a madárgyűrűzők és önkéntes segítőik izgalmas munkáját - melynek körülményei nem különböznek a természetfilm csatornákon látható expedíciós kutatóutakétól. 

A rétszilasi sirálysziget nem nyújt túl romantikus látványt, inkább egy romos ipari emlékműhöz hasonlít. A sirályok azonban nem sokat adnak az esztétikára - annál inkább a praktikumra - így örömmel lakják be fészkeikkel a szárazulat minden talpalatnyi helyét.

Indulás a telepre!

A rétszilasi sirály sziget elég nagy ahhoz, hogy függönyhálókkal öreg, túlélési gyakorlattal rendelkező madarakat is fogjunk, melyektől a kisebb pusztulási arány miatt több visszafogási adatra számíthatunk.

Hálóval befogott öreg szerecsensirály elengedés előtt (a lábán már ott a piros színes gyűrű).

Öreg (csokoládébarna fejű) dankasirály a gyűrűzésre várva.

Akcióban a gyűrűző csapat.

A felszerelés: acél (balra és középen) és színes műanyag gyűrűk (jobbra).

A magyar szerecsensirályok "HK.." kódú színes gyűrűt kapnak, ...

... míg a dankasirályokra ...

... "HW.." kódolású kerül.

Az ilyen fiatal fiókák még csak hagyományos gyűrűt kapnak, mert csüdjük nem elég hosszú a nagyobb műanyag eszköz hordozására.

A jelölt madarak minden adata azonnal bekerül a terepi gyűrűző naplóba.

Ha egy madár kézbe kerül, az alkalmat a lehető legtöbb információ begyűjtésére ki kell használni. A mostani akcióban egy kutatási programhoz csatlakozva torok- és ...

... kloáka nyálkahártya kenetet vettünk ...

... az állomány madárinfluenza-érintettségének megállapíthatósága érdekében.

Eközben a sirály szülők a fejünk felett ...

... keringve (dankasirály) ...

... vagy a vízen pihenve várták, hogy végezzünk.

Amint csónakba ültünk és eltávolodtunk a teleptől, a madarak rögtön visszatértek a fiókákhoz.

Számunkra viszont ekkor kezdődtek az izgalmak, mivel a csónakmotorból "természetesen" kifogyott a benzin, így két kolléga úszva vontatta ki a társaságot a partra.

A rétszilasi akciót követően a 25 kilométerre lévő Soponyára látogattunk, hogy másnapra felmérjük az itteni sirálykolóniák állapotát, a fiókák gyűrűzhetőségét.

A felderítéshez egy könnyű kenut vittünk magunkkal ...

... ennek a sokat látott, 500.000 km-t futott Suzukinak a tetőcsomagtartóján.

Az eredmények ígéretesek voltak: a három telep szigetén számos sirályfészket találtunk.

Ezzel azonban még nem volt vége a napnak, mert - immáron visszatérve Rétszilasra - éjszakai madárfogással is próbálkoztunk az egyik tavon. A kenus-reflektoros módszer alkalmazására azoknál a vízimadaraknál (récék, ludak, vöcskök, kárókatonák) van szükség, melyek felnőtt egyedeit a hagyományos hálós, varsás módszerekkel nem lehet befogni. Papírforma szerint tőkés récékre "mentünk", de ahogy az lenni szokott, az élet átírta a forgatókönyvet, ...    

... és a récék helyett két jóval nagyobb ...

... nyári ludat sikerült befogni és meggyűrűzni.