A békászó sas az egerészölyvnél nagyobb, de egyik legkisebb termetű hazai sasfajunk. Hazánkban ma már sajnos csak a hegy- és dombvidéki erdőkben költ. Alacsony egyedszámának elsődleges oka, hogy a táplálkozóterületeinek közelében lévő erdőkben a fészkelésükhöz alkalmas idős, zavartalan erdőállományok aránya az utóbbi évtizedekben csökkent.Az első hazai jeladós madár 2015-ben lett megjelölve, mely egy hím példány volt, s a Bükki nevet kapta. Nem véletlenül, hiszen a Bükki Nemzeti Park Igazgatóság szakemberei végezték a jeladózást, akikkel együttműködve részt vettünk e fokozottan védett faj megőrzésének, gyarapításának programjában.  A jeladó felhelyezésével nem csak a faj vonulását lehetett nyomon követni, hanem azt is fel lehetett mérni, hogy milyen élőhelyeket részesít előnyben, milyen táplálkozóterületek ideálisak a számára. A madarak március végén, április elején érkeznek hazánkba, s általában szeptemberben vonulnak el Dél-Afrikába az Okavango-delta környékére a közel keleten keresztül.  Bükki jeladója 2018 november 5-ig szolgáltatott jeleket, ekkor valószínűleg Libanonban vagy Szíriában pusztult el a madár.

Békászó sas a Bükkben   Fotó: Szitta Tamás

Helyi Csoportunk területén folyt több mint egy évtizeden keresztül  a káinizmus miatt elpusztuló második fióka megmentésének programja. A kéttojásos fészkekből  szinte mindig csak az egyik fióka repül ki, mert a korábbi időpontban kikelő fióka a kisebb testvérét addig csipkedi, ütögeti amíg az el nem pusztul. Ez a „testvérgyilkosság” az első héten szokott bekövetkezni. 14 fészeknél történt meg a kisebb fiókák megmentése. Idén jelentős számú, elsősorban fiatal "kajtár" madár nyaralt át egy pocokdús bükkaljai területen. A Bükkben van jelenleg egy bekamerázott fészek is, melynek adatait folyamatosan értékelik ki a Bükki Nemzeti Park Igazgatóság szakértő munkatársai. Helyi csoportunk igyekszik besegíteni a költőhelyek megkeresésében, a fészkek állapotának ellenőrzésében és a műfészkek kihelyezésében is.