A fekete kökörcsin (Pulsatilla pratensis subsp. nigricans) a boglákafélék családjába (Ranunculaceae) tartozik. Védett, természetvédelmi értéke 10000 Ft.

Fekete kökörcsin (Fotó: Koleszár Sándor)

A Velencei hegységben általában sziklagyepekben, az ingókövek környékén találkozhatunk vele. Természetes élőhelyei még a sztyepprétek, mészkő és dolomitsziklagyepek és a homokpuszták. Alapvetően a meszes, száraz területeket kedveli, sok napsütéssel. Azokon a helyeken, amelyek hamarabb felmelegszenek, előbb kezd el virágozni. Március végétől április közepéig találhatunk virágzó példányokat. Érdekessége, hogy a mag repítőkészülékének alsó része éréskor spirálisan megcsavarodik, majd, földre hulláskor, ha nedvesség éri, kiegyenesedik eközben a magot befúrja a földbe, így szó szerint elülteti önmagát a növény. Mérgező, a népi gyógyászatban teáját fejfájás enyhítésére használták, de vesebetegségek és köszvény ellen is hatásos.

A tavaszi hérics (Adonis vernalis) szintén a boglárkafélék családjába (Ranunculaceae) tartozik. Védett, természetvédelmi értéke: 5000 Ft.

Tavaszi hérics (Fotó: Koleszár Sándor)

A Velencei-hegységben legtöbbször irtásgyepeken találkozhatunk vele, de élőhelye nagyjából megegyezik a kökörcsinével. Szereti a meleg, mérsékelten nedves, mészben gazdag élőhelyeket. Március végétől május elejéig virágzik. Latin nevét (Adonis) a görög mitológiai alakról, Adoniszról, a férfiszépség istenéről kapta Az egész növény mérgező, az állatok legelés közben otthagyják, széna közül is kiválogatják. Gyöktörzsének gyógyhatása vizelethajtó, szívnyugtató régen híres volt, sokan gyűjtötték, ma a gyógyszergyártásban veszik hasznát.

A cseh tyúktaréj (Gagea bohemica) a Liliomfélék családjának (Liliaceae) tagja. Védett, természetvédelmi értéke: 5000 Ft

Cseh tyúktarély (Fotó: Koleszár Sándor)

Viszonylag kevés helyen található a Velencei-hegységben, főként sziklagyepekben, pusztafüves lejtőkön fordul elő. Ez is a meleg, száraz területeket kedveli, itt virágzik március közepe táján. Igen rövid ideig virágzik azonban, így nehezen megtalálható faj. Ritkán hoz magot, sarjhagymákkal szaporodik.

A kisvirágú hunyor (Helleborus dumetorum) a hunyorfélék családjába (Helleboraceae) tartozik. Védett, természetvédelmi értéke: 5000 Ft

Kisvirágú hunyor (Fotó: Molnár Máté)

A többivel ellentétben nem a nyílt, sziklás gyepek növénye. Fő élőhelyei a bükkösök és gyertyános tölgyesek. Kedveli a meszes, jó vízáteresztő képességű talajokat és a félárnyékos helyeket. Itt láthatjuk virágban februártól márciusig. Zöldes árnyalatú virágjuk megtévesztő, mert amit sziromlevélnek gondolnánk, csak megnövekedett csészelevél, szirmaik pedig mézfejtőkké módosultak. Érdekesség, hogy a hunyor fajokat az ókorban a rossz szellemek elűzésére használták, tüsszentőport készítettek a gyökeréből. Azonban a növény minden része mérgező, szívizgató, vizelethajtó, hashajtó hatású.

Az apró nőszirom (Iris pumila) nősziromfélék családjának (Iridaeae) tagja. Védett, természetvédelmi értéke: 5000 Ft

Lila és sárga apró nőszirom(Fotó: Koleszár Sándor)

Változatos az előfordulása, ugyanis szikla és löszgyepek, homoki és szikes legelők mellett karsztbokorerdőkben is megtalálható. Mészkedvelő, szereti a száraz, viszonylag napos helyeket. Áprilisban virágzik. Latin neve, az Iris, szivárványt jelent, ami a rendkívül változatos színekben való előfordulására utal. Általában sötétlilás, kékes vagy sárga példányokkal találkozhatunk, de ezeken kívül lehet fehér, rózsaszín vagy akár tarka is. Az apró nőszirom szakállas nőszirom, ami a külső lepelleveleken lévő szőrszerű képződményre utal.

A sziklagyepek növényei sokszor a kijelölt turista útvonalak közelében nyílnak, ezért kiemelt figyelmet igényelnek a túrázóktól, nehogy véletlenül is kárt tegyenek bennük. Ahhoz, hogy élőhelyeik megmaradjanak szükség van arra, hogy ezek a nyílt részek, területek ne cserjésedjenek, erdősüljenek be nagyon.

Szöveg: Lukács Dorottya, Koleszár Sándor