A Mátra területén elsőként 1942-ben dokumentálták az uhu jelenlétét, bizonyított költését pedig 1959-ből említi először az irodalom. Dr. Solti Béla tagtársunk – aki jelenleg a Heves megyei helyi csoport elnöki tisztségét tölti be – évtizedeken keresztül kutatta a tájegységben a faj állományának alakulását, később pedig a helyi csoport fiatalabb tagjaival kiegészülve folyt a munka, melynek eredményeképpen elsősorban a Nyugati-Mátrában és a Mátraalján kerültek elő költőpárok. Azóta az ország más területeihez hasonlóan a Mátrában is megerősödött a költőállomány és az uhu visszatelepült a Keleti-Mátrába is, ahol korábban évtizedeken keresztül célzott keresés ellenére sem sikerült kimutatni a jelenlétét (az egyik „ősi” költőhelyen 1961-után 2018-ban költött először újból az uhu).

A helyi csoport mellett a Bükki Nemzeti Park Igazgatóság Mátrai Tájegységének

természetvédelmi őrszolgálata segíti a térségben

az uhuval kapcsolatos terepmunkát. (fotó: Schwartz Vince)

Az utóbbi években összesen kilenc helyen kerültek elő aktív territóriumok. Ezek közül 2018-ban három helyen sajnos egyáltalán nem lehetett kimutatni a faj jelenlétét (két helyszínen évek óta sikeresen költött a faj, a harmadik helyszínen csupán időszakos jelenlétét dokumentáltuk a korábbi években). Idén hat helyen sikerült bizonyítani a madarak jelenlétét, öt helyen pedig tojásrakás is volt, de végül csak három párnál keltek ki fiókák a Nyugati-Mátrában és a Mátraalján (2x2, 1x1). Júniusban egy helyen már nem találtuk nyomát a fiókáknak, egy másik helyen az idősebb fióka már a költőpárkánytól távolabb került meg, miközben fiatalabb fészektestvére még annak közelében keresett magának árnyékos helyet a forró sziklafalon. A harmadik költőhelyen az átlagos költésekhez képest később volt tojásrakás, így ott a pár egyetlen – kb. öthetes – fiókája még a költőpárkányon tartózkodott, de a nappali órákban a hőség elől a sűrű növényzet takarásába húzódott, így jelenléte alig volt észlelhető. Érdekesség, hogy az utóbbi sziklafalon – mely egy több évtizede ismert uhu-költőhely – az elmúlt időszakban néhány éven keresztül egyáltalán nem volt uhu-jelenlét, így tavaly egy vándorsólyom-pár foglalta el a sziklát, tojásokat is raktak, de költésük még a kotlási periódusban meghiúsult (fontos megjegyezni, hogy nem az uhu esetleges jelenléte miatt, mert akkor nem tartózkodtak uhuk a területen, illetve a vándorsólyom-pár mindkét tagja a költés tönkremenetele után is megfigyelhető volt a sziklafalon). Idén hosszú szünet után először foglalta vissza a sziklát egy hím uhu, mely később párt talált magának és jelenleg már fiókáját neveli, így a vándorsólyom-pár kénytelen volt elhagyni a viszonylag kisméretű sziklafal környékét (amennyiben maradnak, az uhu elég nagy valószínűséggel zsákmányolta volna őket). A fiókát nevelő párokon túl még két revírben figyeltük meg a rezidens öreg példányokat.