"Aquila non captat muscas” (A sas nem vadászik legyekre) - ugyanígy szalakótára (Coracias garrulus) sem, legalábbis nincs róla tudomásunk. Viszont a két faj élőhelye gyakran átfedésben van. Jól tudjuk, hogy a szalakóta a fás-füves puszták madara, mely élőhely-típus rendkívül kedvelt a hazai parlagi sasok (Aquila heliaca) számára is. Az ilyen tájtípus emlékeztet leginkább az Alföld egykori képére, melyből sajnos kevés maradt fenn, legalábbis eredeti formájában.


A Bükki Nemzeti Park Igazgatóság működési területén leginkább a Borsodi-mezőségen találjuk meg ezt a mozaikos élőhely-együttest, de az egykori puhafa ligeteket sok esetben nemesnyarak, akác és amerikai kőris váltotta fel. Ennek ellenére habitusában emlékeztet az egykori erdős-pusztákra és madárvilágában fellelhetők annak jellegzetes elemei, mint a szalakóta, parlagi sas, kis őrgébics (Lanius minor), kerecsensólyom (Falco cherrug), kékvércse (Falco vespertinus), vörös vércse (Falco tinnunculus) vagy a zöld küllő (Picus viridis).

Fiatal parlagi sas (Fotó: Szitta Tamás)

Sok évtizedes védelmi programjaink során megtanultunk védenceink fejével gondolkodni, oda helyezni ki az odúkat vagy a sas esetében a műfészket, melyet a két faj leginkább preferál. Márpedig mindkét ritka madár a többitől kissé elkülönülő, vagy teljesen magányos, szabad állásban fejlődő, az úgynevezett szoliter típusú fákat részesíti előnyben. Ilyenből pedig nem sok van, ezeket a területet jól ismerők szinte személyesen ismerik. Így adódhat, hogy egymás közvetlen szomszédságában növekedhet a két teljesen különböző madárfaj fiókája, természetesen békés egymás mellett élés során. A sasok többnyire messzebbről, a szántóföldi kultúrákból szerzik zsákmányukat, a szalakóták pedig a környező füves területek rovarságát apasztják – így kevés a valószínűsége annak, hogy a szalakóta megjelenjen a sasok étlapján.


Van átfedés a két faj fiókájának fejlettségi stádiumában is. A fotó melyen a két fióka szerepel idén júniusban készült a Borsodi-mezőségen a szalakóta-terepszezon kezdetén. A parlagisas fészek melletti mesterséges D típusú odúban „gyűrűzős korban” voltak már a szalakóta fiókák is az úgynevezett tokosodó korszakukban, így került sor e látványos "találkozásra". A parlagisas-védelmi (Helicon LIFE) és a szalakóta-védelmi szakemberek által a fémgyűrű mellett színes jelölőgyűrű is került mindkét faj fiókáira, melyeket reméljük fontos információkat fognak szolgáltatni a későbbiek folyamán.

A közös gyűrűzésen (Fotó: Horváth Márton)

Kb. nyolchetes sasfióka (Fotó: Horváth Márton)

Az eset azért volt még emlékezetes az MME bükki csoportja történetében, mivel ezek voltak a legelső szalakóta fiókák amik színes gyűrűt kaptak a "Szalakóta-védelme a Kárpát-medencében" LIFE projekt keretében tőlünk. Emellett külön öröm volt az is, hogy a meggyűrűzött sasfióka szülei egy régi műfészekben telepedtek meg.

A csoport a hetekben fejezte be a szalakóta fiókák gyűrűzését. Ahogy halad előre a nyár, úgy egyre több odúban találtunk kifejlett fiókákat, vagy már a családi fészket elhagyott, kirepült fiatalokra utaló jeleket.

Közvetlen kirepülés előtti szalakóta fióka (Fotó: Hák Flóra)

2015.07.27.