A vasútállomáson közel 40 fő gyülekezett az eléggé barátságtalan idő ellenére. Kincses László bemutatta a területet és röviden elmondta, hogy milyen madarakra számíthatunk. Ezután a Madárdal tanösvény felé vettük az irányt. A településre érve egy rendkívül szelíd csóka repült a csapat mellé, amely többek kezére is rászállt. A madár gyűrűt viselt, ezek alapján könnyen ki lehetett következtetni, hogy egy ember által nevelt, de többé-kevésbé vadon élő példányról volt szó. Valószínűleg ugyanez az egyed hazafele is megjelent és kis ideig követett is minket. Volt is oka rá, mert kapott finom falatokat a túrázóktól. A tóhoz érve az ott található toronyból átnéztük a tavat. Sajnos elég kevés madár került a szemünk elé, aminek egyik oka a nagy szél volt, ugyanis a madarak zöme a nád takarásába húzódott. Ennek ellenére szép számmal láttuk a fokozottan védett kis kárókatonát, kisebb lúdcsapatokat, récéket. A ragadozókat néhány barna rétihéja és egy vándorsólyom képviselte. A megfigyelő hely melletti bokrosokban süvöltők, fenyőrigók és őszapók mozogtak. Ezek után a közeli erdőfolthoz sétáltunk. Útközben vörös vércséket és tengeliceket sikerült megfigyelnünk. Az egyre erősödő szél eléggé megnehezítette a dolgunkat, így visszaindultunk az állomás felé. A tanösvény Dinnyéshez közeli részén legelő lovak extra élményt nyújtottak sokaknak, így kicsit elidőztünk itt. Szerencsénkre pont ekkor megindultak a libacsapatok, közel 1000 madár - zömében nagy lilik – repült át a fejünk felett kisebb-nagyobb csapatokban.

Találkozó a vasútállomásnál (Fotó: Balogh Katalin)

A barátságos csóka (Fotó: Balogh Katalin)

Madármegfigyelés a toronyból (Fotó: Balogh Katalin)

A Dinnyési-fertő nádasa (Fotó: Balogh Katalin)

A legifjabbak sem unatkoztak (Fotó: Balogh Katalin)

Nagy lilikek (Fotó: Balogh Katalin)

A csóka a túra végén is megjelent, valószínűleg nem is bánta meg. (Fotó: Balogh Katalin)