Egy olyan kirándulásra érkeztek, ahol nem csak az egyre magasabbra kapaszkodó nap irányából, de lentről, a csupasz homokbuckák felől is számíthattunk egy kis forróságra. A mintegy 30 fős lelkes csapat azonban a legkevésbé aggódott, hiszen a legfiatalabb, 3 éves résztvevő éppúgy végiggyalogolta a négy kilométeres túrát (na jó, néha apuci, vagy anyuci ölében), mint az az idős házaspár, akik szinte az összes eddigi Tápió-vidéki kirándulásunkon részt vettek (miért pont ezt hagyták volna ki).

Ürgés túra résztvevők (Fotó : Kertész László)

De mi is lehet csábító egy tikkasztó nyári sétában a felhevült homokdombokon? Hát az a számtalan izgalmas növény- és állatfaj, amelyek benépesítik a sokak által kietlennek, semmirevalónak tartott homoki élőhelyeket. Először is meg kell említeni túránk célfaját, 2015. év emlősét (igazi celebről van szó!), az immár fokozott védelemben részesülő ürgét, amelynek legnagyobb Tápió-vidéki kolóniája pont itt él. Talán a hőségnek, talán az épp most zajló kölyöknevelésnek volt köszönhető, hogy ürgét alig láttunk, lakott ürgelyukat viszont annál többet. Ha csak nem tévesztettük őket össze az egyre inkább magányosan fészkelő, néhol akár a lankásabb homokdombok oldalában is megtelepedő gyurgyalagok költőüregeivel. Szerencsénkre nem csak ezzel a színpompás madárral találkoztunk, hanem két rokonával is, a bohókás kinézetű búbos bankával és az ugyancsak trópusi tollruhát magára öltő szalakótával. Utóbbinak különösen örültünk, mert hosszú idő után idén, talán költeni is fognak itt, nem utolsósorban a részükre kihelyezett, nagy méretű költőládáknak köszönhetően.

Előadás az ürgéről (Fotó: Szabó Tünde)

Nem beszéltünk még a homokdombok oldalát benépesítő félszáz virágról, melyek között ugyancsak akadt védett ritkaság. Ilyen például a csoportosan növő báránypirosító, melyből az utolsó, még éppen virágzó példányokat sikerült lencsevégre kapni. Sajnos a legszembetűnőbbek a nagyméretű gyomok voltak, melyek kóróként magasodtak a gyep túllegeltetett részein: szöszös ökörfarkkóró, szamárbogáncs, bókoló bogáncs és a hihetetlen sebességgel terjeszkedő, Újvilágból érkezett selyemkóró. A legszomorúbb látványt azonban nem ők jelentették, hanem a nemrég bezárt, majd később rekultivált hulladéklerakó mellé illegálisan lepakolt soktonnányi háztartási szemét, amely hűen tükrözi a magyar lakosok nem túl magas környezeti érzékenységét. A jókedvünket azonban ez sem tudta elrontani...

A túrát a Magyar Madártani és Természetvédelmi Egyesület Tápió-vidéki Helyi Csoportja és Duna-Ipoly Nemzeti Park Igazgatóság közösen szervezte.

A kirándulásról bővebb riportot nézhetnek meg június 28-án este a Williams TV-ben, akár az interneten is.

Vidra Tamás tájegységvezető - DINPI

További fotók: https://plus.google.com/photos/103626627867935246537/albums/6161481583097216193