Lendvai Csaba rövid tájékoztatót tartott, majd nagy lelkesen megindultunk utána és a többi vezető után. Alig 20 métert követően az első madár amit meg tudtunk mutatni az érdeklődőknek, a sárgafejű királyka volt. Ez az apró termetű madár leginkább az örökzöldeken szokott mozogni és ez alkalommal is egy tuja ágai között pillanthattuk meg. Örökmozgó jellege miatt távcsővel is nehéz megtalálni, ám elég közel volt hozzánk, hogy jobban is szemügyre vehessük.

A nap első eseménye az etetőre járó madarak megfigyelése volt (Fotó: Lendvai Csaba)

A szigeten több tagtársunk –Bárdos Imre, Abonyi Ottó, Szegedy István, Lopusny András- 4 etetőt üzemeltet egész télen. A kirándulás részeként az etetőket meglátogattuk és a rajta mozgó madársereget megmutattuk távolabbról a spektívek segítségével mindenkinek. A „kötelező” cinegék mellett nagy fakopáncs, zöldike és tengelic is megmutatta magát. Ezt követen feltöltöttük az etetőt, hogy a következő héten is legyen elegendő eleségük az odaszokott madaraknak.

Kis csapatunk a túra végére 65 főre duzzadt. (Fotó: Lendvai Csaba)

A tiszafás foltban található etetőt is feltöltöttük. (Fotó: Lendvai Csaba)

Közben Bárdos Imre hasznos információkkal segített, hogyan és mivel lehet etetni odahaza a kertben, vagy éppen az ablakban felbukkanó kedvenceket. A fekete napraforgó mellett, így a dió az ami a leginkább javasolt, de kiegészíthetjük almával, vegyes magkeverékkel, cinkegolyóval és még sok egyéb finomsággal. A negyedik etetőnél egy újabb programmal kedveskedtünk a 65 főnyi csapatnak. Sarlós Dávid vezetésével és Ambrus Móni segítségével madárgyűrűzési bemutatót tartottunk. A nap folyamán hat madárfaj –vörösbegy, tengelic, széncinege, őszapó, kék cinege, csuszka- számtalan példányában gyönyörködhettek a résztvevők.

Sarlós Dávid az egyik etető közelében tartotta a madárgyűrűzési bemutatót (Fotó: Lendvai Csaba)

A leggyakoribb “etetős” faj a széncinege. (Fotó: Lendvai Csaba)

Mindenki számára felejthetetlen élményt jelent kézben tartott madarakkal találkozni és az arcokat látva ez ma sem volt másképpen. Rengeteg fotó készült a széncinegéről, mint az etetők leggyakoribb látogatójáról. A kisebb gyermekeknek lehetőségük volt egy-egy példányt el is engedni. A gyűrűzés közben pedig mindenki sok érdekes információval gazdagodhatott a madarak vonulásával kapcsolatban.

A vörösbegy inkább az almára jött. (Fotó: Lendvai Csaba)

Az őszapó, azaz a cukiságfaktor. (Fotó: Lendvai Csaba)

Aki kicsit tovább kitartott, az láthatott tengelicet is. (Fotó: Lendvai Csaba)

Körülöttünk folyamatosan szóltak a süvöltök, melyekből azonban ez alkalommal sajnos egyetlen példányt sem sikerült fognunk. Hozzá hasonló téli vendég a szigeten a fenyőpinty és a fenyőrigó, melyekből csak repülő csapatok kerültek elénk. A magasból pedig „li-lik” hangokra figyeltünk fel és felnézve V alakba rendeződve meg is pillanthattuk őket. A nap során egy másik lúdfaj, a nyári lúd egy kisebb csoportjával is volt szerencsénk „találkozni” a levegőben.  

A nap utolsó momentuma, hogy a Dunán teleszkópokkal megnézhettünk egy északi búvárt, mely ritka, ám rendszeres vendége hazánknak. Halakra vadászik, melyet lebukva a víz alatt kap el. Ezt a tudományát sokszor be is mutatta, ám a Duna sodrása szép lassan eltávolította tőlünk, mígnem már a távolba veszett.

Írta: Kincses László