Apaj-pusztát minden madarász jól ismeri és idővel biztosan meg is látogatja. A terület tavasztól őszig rengeteg madárfajnak biztosít élőhelyet, melyek közül van olyan, amelyik csak átvonulóban mutatkozik, ám sok költőhelyként használja. Március közepén már várható volt, hogy több tavaszi fajjal is találkozunk, így a nap során elő is került a nagy goda, bíbic, nagy póling, piroslábú cankó, pajzsos cankó. A területen tocsogósok alakultak ki, melyben több partimadár szívesen keresgélt táplálék után. Mellettük nagy kócsagok, szürke gémek is álldogáltak, míg a barázdabillegetők a rájuk oly jellemző mozgásformával keresgéltek apróbb rovarok után. A sok teleszkópnak köszönhetően egy fán pihenő vándorsólymot is mindenki megfigyelhetett. A tájat figyelve hirtelen nagy csapat madár emelkedett a magasba és jobban körülnézve megláttuk az okát is. Egy rétisas repült el viszonylag alacsonyan és ez okozott riadalmat a pihenő, táplálkozó madarak körében. Később egy ágra ki is ült, ahol azonban varjak piszkálták szinte folyamatosan. Ragadozó madarak közül még láthattunk barna- és kékes rétihéját, karvalyt, egerészölyvet. Ez utóbbiból több példány is szem elé került, amint a magasban mozdulatlan szárnyakkal körözött. A rétihéják ezzel szemben a föld közelében repültek ami a bíbiceknek egy cseppet sem tetszett, folyton szemmel tartották. A területen mozgó hollók sem jártak jobban, mert amint a földre ereszkedtek, a bíbicek azon nyomban megtámadták őket, újabb és újabb zaklató zuhanórepülést végeztek és a holló feje felett pár centivel elsüvítettek.

A búcsúzó telet a fenyőrigók csapata jelezte. Mintegy 20 példány ült fel a fa koronájába, így távcsővel könnyen meg lehetett figyelni őket. A tavaszt az erdei pintyek és mezei pacsirták kitartó éneke jelezte leginkább, illetve a vízből sok helyen felhangzó unkák hangja.

A szerencsésebbek egy ritkán szem elé kerülő madarat, a guvatot is láthatták, ám mivel ő nem kedveli az emberi jelenlétet, így a sűrű vízinövényzetbe gyorsan visszahúzódott. A víz szegélyében ökörszem és vörösbegy is mozgolódott a bokrok mélyén, melyből az utóbbi néhány strófát énekelt is. Rajtuk kívül még számtalan énekesmadár valamint néhány harkályféle is szem elé került, így a nap végére valamivel több mint 50 madárfajt láthattunk. A nap egyik érdekes megfigyelése volt egy egyedül mozgó daru.

Köszönjük a vezetők –Berényi Zsombor, Horváth Gábor, Juhász Imre, Kincses László, Laposa Dávid, Lendvai Csaba- segítségét!

A terület. (Fotó: Balogh Katalin)

A bíbicek a tavasz egyik hírnökei. (Fotó: Mecseki Attila)

A fenyőrigók már észak felé tartanak. (Fotó: Mecseki Attila)

A kanalasgémek már megkezdték a fészkelést. (Fotó: Mecseki Attila)

Nyári ludak (Fotó: Mecseki Attila)

Egy róka megfigyelés is színesítette a napot. (Fotó: Mecseki Attila)

A nádasok lakója a barkóscinege. (Fotó: Mecseki Attila)

Már szépen vonultak a vörösbegyek is. (Fotó: Mecseki Attila)

A vándorsólyom megfigyeléséhez így sorakoztunk fel. (Fotó: Balogh Katalin)

Egy átrepülő daru is színesítette a napot. (Fotó: Mecseki Attila)