A csuklyás vöcskök utolsó tánca?

2017.08.24

A csuklyás vöcskök utolsó tánca?

Súlyosan veszélyeztetett patagóniai vöcsökfaj hipnotikus násztáncát vették filmre először és talán utoljára. De vajon meddig tart még a tánc, ha a veszélyeztetett madárfaj létét invazív ragadozók és egy tervezett duzzasztó gát építése is veszélyezteti?

Kezdjük azzal a videófelvétellel, amely az elmúlt időszakban bejárta az internetet: a csuklyás vöcsök (Podiceps gallardoi) hipnotikus, fejbólogatós udvarlási táncát bemutató kisfilm részletével (Living Wild in South America felvétele):

A csuklyás vöcsköt 43 évvel ezelőtt fedezték fel a távoli Patagónia külvilágtól elszigetelt és nagyrészt megközelíthetetlen tavaiban. A viszonylag későn felfedezett faj sok titkot tartogathat még számunkra.  A fenti videórészlet, amely a „<a href="https://vimeo.com/220228780" target="_blank">Tango in the Wind</a>” című dokumentumfilmben látható, korábban soha nem látott részletességgel mutatja be a csuklyás vöcsök násztáncát. Csupán szűk fél évszázada ismerjük ezt a fajt, de már most a kihalás szélére sodródott a káros emberi hatások, többek között az invazív ragadozók betelepítése következtében. A szárazföldön és a vízben is egyaránt kényelmesen mozgó amerikai nyérc (Neovison vison) eredetileg Észak-Amerikában honos menyétféle. Patagóniában az 1930-as években kezdték el tenyészteni azzal a céllal, hogy a bundájából szőrmekabátokat készítsenek. Mindez még azelőtt történt, hogy a csuklyás vöcsök létezéséről egyáltalán tudomást szereztünk volna.   A fogságból megszökött nyércek később sok kárt tettek a csuklyás vöcsök populációiban, mivel a madarak felkészületlenek voltak az idegen fajjal szemben. Ennek eredményeként egyedszámuk drasztikusan csökkenni kezdett. A csuklyás vöcsök eredeti egyedszáma néhány évtized alatt a töredékére csökkent. Az 1980-as évek közepén még 3000–5000 madarat számláltak, ma már legfeljebb csak 400 költőpár él a tavakban. Ez a helyzet ösztönözte az Aves Argentinas szervezetet (BirdLife Partner) arra, hogy kutatási, oktatási és természetvédelmi programok segítségével felgyorsítsák a csuklyás vöcsök, vagy ahogy Argentínában hívják, „Macá Tobiano” megmentését.  <drupal-entity data-embed-button="image" data-entity-embed-display="view_mode:media.text_embed_mi" data-entity-embed-display-settings="" data-entity-type="media" data-entity-uuid="b2450474-11fd-4037-8ce8-7af053e06b4c" data-langcode="hu"> </drupal-entity> Szomorú látvány: csupán egy amerikai nyérc kellett ahhoz, hogy 33 fészken ülő felnőtt madár elpusztuljon (Fotó: Ignacio Roesler)  A 2009-ben indított <a href="http://www.avesargentinas.org.ar/proyecto-mac%C3%A1-tobiano" target="_blank">Macá Tobiano Project</a> keretében szakadatlanul dolgoznak azon, hogy megállítsák a faj gyors ütemű hanyatlását, amelyet nemcsak a nyércek okoznak, hanem a tó környékén élő haszonállatok is, amelyek lelegelik a tóparti növényzetet.  Azonban a természetvédők több éves fáradozása kárba veszhet, ha a Santa Cruz-folyó gátakkal történő felduzzasztása tényleg megvalósul. Az argentin kormány, kínai vállalatokkal együttműködve, két hatalmas duzzasztógátat szeretne építeni a folyóra, amely valószínűleg tönkretenné Argentína utolsó gleccserfolyóját. A folyó ökoszisztémájának legalább a felét súlyosan károsítaná. A gátak módosítanák a folyó természetes áramlását és pusztítanák az élővilágát, így kevesebb táplálék jutna a csuklyás vöcsök tengerparti telelőhelyeire, amelyek fennmaradása ezáltal veszélybe kerülne.  A Santa Cruz-folyót Patagónia olvadó gleccserei táplálják. A folyó 385 km-en át kanyarog, mire eléri az Atlanti-óceánt. Számos ritka fajnak ad otthont, többek között a csuklyás vöcsöknek is, amely bennszülött faj és egyben Patagónia szimbóluma is. Néhány évvel ezelőtt az argentin állam azért hozta létre a Patagónia Nemzeti Parkot, hogy a veszélyeztetett madárfajt megóvja a kihalástól. Most ugyanez az állam ítéli halálra a tervezett gáttal.   A faj sérülékenységét az okozza, hogy az 518 madáregyed igen kis területre koncentrálódik: a folyó környezetében lévő 100 kisebb tó közül csupán hatban található meg.  A faj megőrzését szolgáló projekt elindulása óta sok mindent tettek annak érdekében, hogy helyreállítsák a madárpopulációkat. Ennek eredményeként, sikeresen megfékezték a csuklyás vöcsökre leginkább leselkedő veszélyeket. Az amerikai nyérc mellett a szivárványos pisztráng (Oncorhynchus mykiss) tenyésztését is kontroll alatt tartják, valamint más, a madarakra szintén veszélyt jelentő fajokat, például a déli sirályt (Larus dominicanus), amely a csuklyás vöcsök tojásait és fiókáit pusztítja.  Az amerikai nyérc patagóniai populációjának kordában tartásán már négy éve dolgoznak. A madárfajra leginkább veszélyes ragadozó a Patagóniai Nemzeti Parkban található Buenos Aires-fennsíkon végzi a legnagyobb pusztítást, így a munkák elsősorban ide összpontosulnak. A természetvédők negyven csapdát helyeztek ki négy vízfolyás mentén 120 napra. Ennek eredményeként 26 nyércet sikerült eltávolítani a területről, számukat 114-re csökkentve.   Emellett a haltenyésztés hatásait is igyekeznek felmérni a Santa Cruz-folyó nyugati részén található magas fennsíki tavakban. A lazacféléknek, köztük a szivárványos pisztrángnak, nincsenek természetes ragadozói a folyókban és a tavakban, így túlszaporodva jelentős mértékben módosítják a folyó természetes viszonyait. A természetvédők először a Del Isolate-tavat állították helyre és mentesítették a szivárványos pisztráng tenyésztésének káros hatásaitól. Ennek a tónak a rehabilitációja azért volt fontos, mert az 1980-as években a csuklyás vöcsök összpopulációjának 20 %-a, több mint 1000 felnőtt egyed, élt itt. A ragadozó madarak, főleg a sirályok, kontrollálása a „Guardians of Colonies” nevű program, valamint monitoring és madárszámlálás keretében történik.  Azonban az eddigi erőfeszítések mit sem érnek, ha a gátak miatt elpusztulnak a vöcsökfajnak menedéket adó élőhelyek. Ezért fontos, hogy a Santa Cruz-folyóra tervezett duzzasztógátak megépítése ellen tovább folytatódjon a küzdelem.   <drupal-entity data-embed-button="image" data-entity-embed-display="view_mode:media.text_embed_mi" data-entity-embed-display-settings="" data-entity-type="media" data-entity-uuid="856b51b4-aa91-45c4-8ca8-3efd5d7f5cb8" data-langcode="hu"> </drupal-entity> Más vöcsökfajokhoz hasonlóan a csuklyás vöcsök is a hátán hordozza fiókáit (Fotó:<a href="http://living-wild.net/" target="_blank">Living Wild in South America</a>)  A madarak ügye sok embert megmozgatott az elmúlt hónapokban. Számos argentin környezetvédelmi szervezet csatlakozott a küzdelemhez és állt ki határozottan a létesítmény megépítésével szemben. Egy rövid dokumentumfilm is készült „<a href="https://www.youtube.com/watch?v=MBh--vI6DwY" target="_blank">Killing the River</a>” címmel, amelyet több mint 600 ember előtt mutattak be Buenos Aires-ben. A nemzeti kongresszus, az ország történelme során először, nyilvános meghallgatást is tartott a gátépítés ügyében. A két napos meghallgatás során valamennyi környezetvédő szervezet képviseltette magát, hogy kifejezze tiltakozását, amely végül sikerrel járt. A legfelsőbb bíróság döntése értelmében le kellett állítani a gátépítési munkálatokat. Nem tudni azonban, hogy ez a döntés véglegesnek tekinthető-e vagy csak elodázza az építkezéseket. Egyelőre tehát folytatódik a tánc, de senki nem tudja, hogy meddig tart.  Az eredeti cikk a BirdLife International honlapján <a href="https://goo.gl/MrwucR" target="_blank">>>ITT<< </a>érhető el.   Köszönjük a fordítást önkéntesünknek, Pálinkás Melindának!</body></html>

A csuklyás vöcskök utolsó tánca?

Kapcsolodó hírek

Rekordszámú kékvércse-költés a Pusztaszeri Tájvédelmi Körzetben

Bejeződött a szalakótafiókák gyűrűzési szezonja

Szalakótavédelem a Felső-Kiskunságban (2024)

A 2024. évi tavaszi cigányréce szinkronfelmérés eredményei