A jellemzően szeptember második felében tetőző gyülekezést használjuk ki arra, hogy megszámoljuk a kék vércséket. Szerdánként, a szinkronszámlálás napján, nemzeti parki őrök, önkéntesek, határon innen és túl az egész Kárpát-medencében keresik ezeket a gyülekező helyeket. Naplementekor a behúzáson ki-ki megszámolja vagy megbecsüli a látott kék vércsék számát és elküldi az MME koordinátorának.

A legutolsó szinkronszámlálás napján, szeptember 18-án, összesen 39 megfigyelésre érdemes helyen 6668 kék vércse éjszakázott a Pozsonytól a magyar pusztákon és a vajdasági síkokon át egészen a Bánságig. Három ország biológusai és természetvédői kellettek hozzá, hogy leszámolják ezt a népes sólyomsereget. A legnagyobb gyülekező helyeken 1000 példánynál is több vércse éjszakázott együtt.

Felkészülés a mintavételezésre, és a szabadon engedés előtti gyűrűzésre (Fotó: Palatitz Péter)

Kutatócsoportunk genetikai mintavétel céljából hetente egy-két tucatot igyekszik be is fogni a gyülekező madarakból. A felvett adatokból kiderül a kor- és ivarösszetétel, a tápláltság, leírható a vedlés és következtethetünk a madarak származására is.

A kézben tartott madarak sok érdekességgel szolgálnak. A képen jól látszik, hogy a két azonos korú hím madár, azonos időpontban mennyire különböző vedlési stádiumban van. (Fotó: Antal András)

A gyűrűzés után a megjelölt kék vércsék csatlakozhatnak éjszakázó társaikhoz, hogy napokon belül együtt induljanak fantasztikus vándorlásuk téli állomáshelyére, a Kalahári-medencébe.

Gyülekező kék vércsék az alkonyati fényekben (Fotó: Palatitz Péter)

Az idei terepmunkák jászsági részét a Visegrádi Alap támogatja.

Palatitz Péter, MME Kékvércse-védelmi Munkacsoport