Amellett, hogy ezzel pontos képet kaphatunk a még szigeteletlen oszlopfejek elhelyezkedéséről és károkozásáról, a már szigetelt oszlopok esetében is ellenőrizhetjük a különböző szigetelések és madárvédelmi berendezések hatékonyságát.

Áramütött szalakóta teteme (Fotó: Csibrány Balázs).

„A szalakóta védelme a Kárpát-medencében” LIFE+ projekt szempontjából is kiemelt jelentőséggel bírnak a szalakóta élőhelyek, különösen a védelmi munkákban érintett különleges madárvédelmi területek oszlopfelmérései. Számos madárfaj mellett a szalakótát is fenyegeti a szigeteletlen oszlopfejek által okozott áramütés veszélye, ezért a Rollerproject egyik fontos eleme az MME által 2008-ban elkészített konfliktustérkép frissítése.

Nem csak a szalakótákat fenyegetik a veszélyes oszlopfejek. Áramütött vörös vércse maradványa az egyik oszlop alatt (Fotó: Csibrány Balázs).

A projektterületeken megkezdődő oszlopfelmérések sajnos rögtön szomorú tapasztalatokkal szolgáltak. A Balástya-Szatymaz környéki homokvidék különleges madárvédelmi területen már az első, nem egészen száz középfeszültségű oszlopot érintő felmérésen hat elpusztult szalakóta teteme került elő. Négy madár ugyanazon oszlopfejen lelte halálát, egyiküket azonosítani is sikerült színes gyűrűje alapján. 2012-ben jelölték fiókaként, nagyjából 5 km-re az elpusztulás helyétől.

A „haláloszlop” Szatymaz térségében. Ugyanolyan szigeteletlen, mint több tízezer társa országszerte (Fotó: Csibrány Balázs).

Az áramütött szalakóták a legideálisabb táplálkozó területeken koncentrálódnak, a halálos oszlopfejek jellemzően gyepterületen vagy lucernatáblán helyezkednek el. Ezúton is szeretnénk bíztatni minden önkéntes felmérőt, hogy a lehetőségekhez mérten minél több, különösen szalakóta élőhelyeken található középfeszültségű vezetékszakaszt térképezzenek fel az országos felmérés során.

A színes gyűrűje alapján azonosított szalakóta maradványai (Fotó: Csibrány Balázs).

Csibrány Balázs